2012. június 6., szerda

Csirkeaprólék leves - új zöldségekből



Ilyenkor már jócskán látszott a nagyszüleim kertjében, hogy Papa ismét nem bízott semmit a véletlenre, hanem szépen átgondoltan, időben elveteményezte mindazt, amire egy konyhában szükség van.

Az újhagymát már felszedte, megettük, de hagyott néhányat megerősödni, felmagozni a következő évre. Beindultak a saláták, literszámra főtt a gyerekek által hőn utált salátaleves, s persze mindig volt öntött saláta a rántott csirke mellé. Katonás rendben álltak a petrezselyem és a répa sorai, kivirágzott, majd szemesedni kezdett a borsó, kibújt a zöldbab, a szárazbab, az uborka, mindig volt főzni- és sütnivaló tök, cukkini, patisszon, krumpli zsákszámra, karalábé, hagyma, fokhagyma, bőségesen termő gyümölcsfák. Látszott a kerten, hogy gondos a gazdája!

Szabadon járkáltunk a kertben, de tudtuk jól, mi munkája van benne Papának, hogy így nézzen ki, s nagyon vigyáztunk már gyerekként is, hova lépünk. Bármit megkívántunk, leszedtük, megettük, többnyire csak a pólónkba törölve :-) Nem is volt jobb dolog meleg hétvégi délutánokon, mint a borsó indái közé guggolni, és szedni egyik csövecskét a másik után, szétpattintani a roppanós héját, és egyből a szánkba potyogtatni a zsenge borsószemeket. Langyos volt, édes, napérlelte, lehetetlen volt abbahagyni. 

Mindig több kilónyi termett belőle. Papa a hajnal hűvösségében leszedte, amikor megfelelő méretűnek ítélte, aztán Mama fáradhatatlanul, türelmesen bontotta ki az egészet a piros zománcos vájdlingba, bármennyire fájt is a háta. Bezacskózta, mélyhűtőbe tette - aztán szétosztogatta közöttünk: "- Visztek egy kis borsót?"

Ilyenkor készült aztán az utánozhatatlan ízű csirkeaprólék leves, tele friss zöldséggel, picike galuskával, csupa illat, csupa íz. 

Nagyon finomra sikerült, amit főztem - de nem olyanra...



Csirkeaprólék leves - új zöldségekből


Hozzávalók:

  • 1 ek zsír (kacsa, liba, tyúk)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 csirke apróléka (háta, lába, szárnya, nyaka, belsőségek)
  • 1 csomag új répa
  • 1 csomag új petrezselyem
  • kb. 30 dkg-nyi zöldborsó
  • néhány szem újkrumpli
  • 1 fej karalábé
  • 1 kicsi gumó zeller
  • 1 csokor friss petrezselyemzöld
  • só, bors

A galuskához:

  • 1 tojás
  • liszt, amennyit felvesz
  • csipet só


A zöldségeket megtisztítjuk. A gyökereket felkarikázzuk, a karalábét hasábokra vágjuk, a krumplit kockázzuk. A zellert meghagytam egészben, hogy épp csak az íze kerüljön a levesbe.

A vöröshagymát finomra vágjuk, a megolvasztott zsíron üvegesre pároljuk. Rádobjuk a zöldségeket a krumpli és a borsó kivételével, átpirítjuk, majd hozzáadjuk a csirkeaprólékot is - a máj kivételével. Azt majd csak a főzés végén tegyük bele, elég neki pár perc, addig tartsuk hideg vízben.

Felöntjük vízzel, hagyjuk csendesen forrni. Mikor már majdnem megpuhult a zöldség és a hús, adjuk hozzá a krumplit és a borsót is, főzzük készre. Ízesítsük sóval, borssal.

A tojást keverjük össze annyi liszttel, hogy galuskatészta sűrűséget kapjunk, és csipet sóval, teáskanállal szaggassunk pici galuskákat a gyenge forrásban lévő levesbe. Ekkor adjuk hozzá a májat és a finomra vágott petrezselyemzöldet is. Néhány perc alatt főzzük készre.

Forrón tálaljuk.


6 megjegyzés:

  1. Gyönyörűen megfogalmaztad a bevezetőt, amelynek olvasása közben gondolatban visszautaztam Mamikámékhoz vidékre: lelki szemeim előtt megjelent Papikám a szépen gondozott kertjében, a málnabokor, amiről csemegéztük a megunhatatlan málnaszemeket és az általad is említett borsó, aminek a fogyasztását valóban nem tudtuk abbahagyni...szerintem iszonyú szerencsések vagyunk azért, hogy a mi életünkből nem maradtak ki ezek a meghatározó pillanatok, hogy tudjuk a falun eltöltött nyarakból, hogy a tejet tehén adja, a tojást tyúk tojja, hogy láttuk hogyan készül a csigatészta, a kelt kalács...és még sorolhatnám. És azzal is egyetrértek, hogy a Mamák által készített leves, kalács, csirkepörkölt és ez a mennyei csirkeaprólék leves sem fog soha olyan jól sikerülni, mint amit a Mama főzött. Hogy miért? Nem tudom. Talán a sok szeretet, amivel készítette és a sok hozzá fűződő szép emlék teszi az ételeket olyan finommá...:)

    VálaszTörlés
  2. Annyira szeretem olvasni a bevezetőidet az emlékekről! Valószínű azért, mert olyan dolgokat írsz le, melyek engem is a gyerekkoromra emlékeztetnek. Gyerekkoromban nekem is mindig mondta a Apukám, hogy a kertben mindig csak a kitaposott "kis utakon" közlekedjek, rá ne lépjek semmire! :) Most a Mi kertünkben ugyanezt szoktuk mondani a kisfiamnak... :)
    Az új zöldséges levesed pedig csuda finom lehetett! :P

    VálaszTörlés
  3. Mesés leírás, finom leveske!!!

    VálaszTörlés
  4. Viki, az istennek sem tudjuk ugyanazt az ízt elérni, amire emlékszünk, és emlékszel azokra a meleg, álmosító, bogaraktól döngicsélős, csendes délutánokra a kerti ágyások melletti kitaposott keskeny kis utakon, a paradicsombokor levelének jellegzetes fűszeres illatára, a föld szagára, a tapintására, a nagy kovászosuborkás üvegre a napon, délutánonként nagy karaj zsíroskenyér volt az uzsonna kovi ubival vagy egy almával, úgy előttem van, mintha ott lennék nagyanyámék kertjében most is, bárcsak kicsit ott lehetnék még.
    Bárcsak élnének még.
    Az ő csirkeaprólék levesébe még a csirke vérét felkockázva is belefőzte, lévén, hogy ő vágta le és a vért felfogta egy tányérban, hagyta megalvadni és utána kis rombusz alakúra darabolva végül belefőzte a levesbe, amibe az új zöldségeken kívül zöldborsó, karalábé, stb. ami nálad is. Mennyei finom volt. Utána már "csak" egy kapros-túrós pite vagy egy adag pogácsa volt, vagy lekváros-porcukros grízes tészta. Szerettem ott lenni náluk, minden gyerekkori nyaramat ott töltöttem a tesómmal:-))))

    VálaszTörlés
  5. Mesés...mintha magunkat olvastam volna a micsurin kertből.Édes istenem csodálatos része az életemnek!

    VálaszTörlés
  6. Annyira örülök, hogy nektek is vannak ilyen gyönyörű, mesés, szívmelengető emlékeitek, történeteitek!

    Nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy ez oly hosszú ideig megadatott nekem/nekünk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.