2008. december 29., hétfő

Ne csak együnk, igyunk is!

Van egy almafánk. EGY almafánk! 20 éves a szentem. Aminek aztán ha úgy hozza úri kedve, megajándékoz minket néhány szem almával, ha pedig máshogy gondolja, egymaga kiérlel kb. 2 mázsa almát... A fát már "készen kaptuk" a házzal, akkor volt olyan 13 éves forma, elhanyagolt volt, ágas-bogas, elburjánzott.

Zuram fogta a létrát, fogta a fűrészt, és gyönyörűen megmetszette a fát. Meg is lett a jutalom: rögtön első évben 2 mázsa alma - arról az egy fáról. Az almafa bosszúja - viháncoltunk rajta, de elég hamar lehervadt a mosolyunk, mikor rájöttünk, hogy ezt az almát nem lehet tárolni, puha nyári fajta, hamar romlásnak indult.

Mit csináljunk ennyi almával? Hordtuk a szomszédoknak, hordtuk a rokonoknak, őrületes mennyiségű almás ételt és süteményt alkottam, sőt lereszelve még a mélyhűtőbe is tettünk jó néhány zacskóval.
Fiatalság, bolondság :-)) Idén is rengeteg alma termett, de tavasszal kaptunk papától 2 műanyag hordót, hogy gyűjtsük az almát - cefrének... Így is tettünk, s ősszel kifőtt belőle a pálinka, papa gyümölcsgyűjtésével együtt.




Ebből készült az idei tél nagy slágere: a mézes pálinka.





Hozzávalók 1 literhez:

  • 9 dl házipálinka
  • 1 dl akácméz
  • 2 tk. mézeskalács fűszerkeverék

A mézet bögrébe öntöttem, hozzáadtam kb. 1 dl pálinkát, és mikróban összemelegítettem. Így a méz maradéktalanul feloldódik, s a majdani kész "műalkotás" sem lesz opálos, hanem aranylóan áttetsző. A meleg mézes keveréket hozzáöntöttem a maradék pálinkához, beleszórtam a fűszerkeveréket, üvegbe töltöttem. Hűvös, sötét helyen érleltem legalább egy hétig, naponta felrázva, hogy a fűszerkeverék zamata átjárja az italt.

Az érlelési idő letelte után aztán leszűrjük (én nem tettem, az alján továbbra is ott a fűszer), szép üvegekbe töltjük, és ha alkalom adódik, hidegen kínáljuk.

2 megjegyzés: