Újabb nap a tengeren. A strandon sárga zászlót lenget a szél: nem ám messzire beúszni! Matrac is a parton szigorúan! Van is benne valami, mert a hullámok ereje meglepően nagy! Láttunk egy emberkét matraccal próbálkozni, a bokáig érő vízben úgy borította le róla, hogy öröm volt nézni :-))
Így aztán szabályok betartva, és csak amúgy hagyományosan ugrálunk fel-alá a habokban. A víznek hihetetlen ereje van kérem! Újra és újra meglepődünk rajta! Felkap, hátbavág, lenyom a víz alá...
Strandon üldögélés közben, napszemüveg védelméből remekül lehet az embereket figyelni. Itt zömmel bolgárok és oroszok vannak - nagyon délen vagyunk, egész a török határ közelében. Magyar szót elvétve hallani csak. Kisgyerekes családok vannak túlnyomó részt. Azt figyeltük, a bolgárok nagyon fiatalon megházasodnak, s rögtön szülnek is egy kisbabát. A szülők roppant fiatalok, szinte gyerekek. S nagyon érdekes, hogy csak egy babát vállalnak! Ahogy olvastuk korábban, itt az állam egyáltalán nem nyújt semmiféle támogatást, ha valakinek gyereke születik. Sőt, táppénz sincs betegség esetén, s az öregeknek nem jár nyugdíj. Hogy miből élnek, a jó isten sem tudja... Szerintünk ezért van minden családban egyetlen gyermek, egyet még úgy-ahogy fel bírnak nevelni.
A közlekedési kultúrájuk egyszerűen bámulatos! Felénk falun úgy mondják: mennek töknek-paszulynak :-DD Mint az olaszok! A helyi KRESZ csak valamiféle iránymutatás lehet, nyomják a gázt, ha kedvük szottyan, leállnak az út kellős közepén vészvillogóval áruszállítás ürügyén. A parkolásuk előtt viszont emelem kalapom! Egy X5 BMW-vel be tudnak állni akkora helyre, ahova mi egy Kispolskival :-)) Ráadásul Sozopol egy hegyoldalban fekszik, meredek-szűk utcákkal. Az utcák mindkét oldalán parkolnak halál lazán, a maradék keskeny sávon zajlik a közlekedés - gyalogosoknak és autósoknak egyaránt! Visszapillantó tükrök szinte kivétel nélkül vissza vannak hajtva az autók oldalára, és abszolút megszokott látvány a horpadt, a sikált, a törött autó. De szemmel láthatóan ez senkit nem zavar, élnek lazán.
Ha már autók, ennyi zsír új BMW (X5-X6), Mercedes 500, Lexus, VW Touareg, Chevrolet Captiva egy rakáson valószínűleg csak Monacóban vagy egyéb puccos helyen van. Tátjuk a szánkat, komolyan! Most volt kormányváltás Bulgáriában és választások, a helyi kormány a korrupció felszámolását tűzte ki maga elé célul :-) Azt írta az újság, hogy Bulgária Európa legszegényebb és legkorruptabb országa - a korrupció részt aláírjuk. Bérből és fizetésből nem lehet ezt előteremteni!
Mindemellett a bolgárok roppant vendégszeretők, mindig mosolyognak, nagyon előzékenyek a turistákkal - hisz belőlük élnek! Beszélgettünk már róla, hogy télen milyen lehet itt az élet! Dermedt csendben mindenki, téli álmot alukálhatnak, mint a medvék, most pedig úgy pezsegnek késő éjjelig, hajnalig, hogy aztán másnap kora reggel újrakezdjék, hogy az valami elképesztő! Sőt megfigyeltük, hogy pl. a szemközti kisbolt vagy a strandon lévő törzshelyünk nonstop: egy család viszi éjjel-nappal. Napközben anyus, esetleg gyerkőc segéderőként, éjjel apus. S ez így megy nap mint nap, míg tart a szezon. Feltételezzük, hogy télen a kisujjukat sem mozdítják, bár tény, hogy most a belüket kidolgozzák, míg a szemük előtt mindenki strandol, pihen, szórakozik.
Lássuk a mai menüt!
A reggeli a szokásos: péksütemény és joghurt, tessék visszalapozni tegnapra :-)
Délben felslattyogtunk a strandról egy utcai kebabárushoz, és 1-1 adaggal felszerelkezve tértünk vissza a nyugágyunkhoz. Természetesen sörrel öntöztük meg :-)
Vacsorára a halak felé orientálódtunk.
Zuram roston sült makrélát evett, én rántott tintahalat. Mindketten elégedett arccal álltunk fel az asztal mellől! Bőséges volt és roppant finom! A halak természetesen Kamenitza sörben úszkálnak!
Este még lesétáltunk az Óvárosba, programot hirdettek a "kultúrtéren", az Amfiteátrumban. Végül nem hozta a várt érdeklődést részünkről, divatbemutatóval ötvözött modern tánc volt, háááát... Felálltunk és léptünk :-) Sebaj, hazajöttünk, s már tudósítunk is a napunkról!
Végezetül egy kikötői naplemente! Körülöttünk sok másik nyaraló, turista, akik hozzánk hasonlóan ájuldozva fényképezték a látványt!
