Kávéhab torta

Hétvégére készült, traccsolós bulit tartottunk.

Az ihletet ismét Bereznay Tamás adta, kávémousse-t alkotott a Nők Lapja 2. heti számában, s a hangya szépen elindult a fejemben.

Ropogós csokis kekszalapon üldögélő kávés hab, szinte már latte :-)

Többen kóstoltuk, többféle értékelés érkezett a tárgyban:
- nagyon finom (hihi)
- kicsit kesernyés a kávétól, de a csokis keksz édessége jól ellensúlyozza, finom
- juj, nem haragszol, ha teszek rá még pici cukrot? lehet, hogy túl édesen iszom a kávét? :-)

Khm, magamból indultam ki: cukor nélkül, sok tejjel iszom a kávét, és nekem teljesen elég volt benne a cukormennyiség :-)

Mivel ez egy kísérleti példány volt, metszeti kép két okból nem készült róla. Ránézésre nem tűnt túl stabilnak, féltem, hogyha lepattintjuk a karimát, szétplatty az egész - ettől szerencsére alaptalanul tartottam. A másik pedig, hogy nekiestünk és megettük :-)))

A hozzávalók már módosított mennyiséget tartalmaznak, hogy garantáltan ne essen szét a végeredmény!




Kávéhab torta


Hozzávalók:


A ropogós kekszalaphoz:

• 15 dkg kakaós-omlós keksz (Győri teljes kiőrlésű)
• 7,5 dkg vaj/margarin

A kávéhabhoz:

• 2 dl erős főzött kávé
• 25 dkg natúr krémsajt
• 5-10 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti)
• 3 dl tejszín
• 1 cs. zselatin fix
• fél tábla étcsokoládé
• 1 ek. cukrozatlan kakaópor

A kekszet késes betétű robotgéppel durvára aprítjuk, s összegyúrjuk az olvasztott vajjal. Egy kapcsos tortaformát (22 cm) kibélelünk sütőpapírral, majd a kekszmorzsát kézzel beletapicskoljuk, s előmelegített sütőben 10 percig sütjük, majd langyosra hűtjük.

Elkészítjük a krémet.

A natúr krémsajtot kikeverjük a porcukorral, a lefőzött és kihűtött kávéval és a zselatin fix-szel. A tejszínből kemény habot verünk, óvatosan a kávés krémhez forgatjuk, lehetőleg minél kevésbé törjön össze!

Az elősütött kekszrétegre simítjuk, majd letakarjuk, és hűtőbe tesszük min. 6-8 órára, de az sem baj, ha egész éjszakára.

Tálalás előtt megszitáljuk kakaóporral, krumplihámozóval csokiforgácsokat gyártunk rá, s már tálalhatjuk is.

Vigyázat! Hacsak nem készülünk hasonló, hajnalba nyúló traccspartira, este már ne együnk belőle túl sokat - nem elhanyagolható koffeintartalma miatt!

Jááááááááááték! Mi van a táskámban?

DebiGabi érdeklődött diszkréten :-))), mi mindent rejt az én táskám.

Nem vagyok táskamániás, másban élem ki a hajlamaimat. Van egy téli fekete táskám meg egy fehér és egy világos krémszínű nyárra. Ennyi.

Nálam a méret a lényeg: jó nagy legyen, hogy ne kelljen még külön szatyorban hordani a holmijaimat, hanem egy jó nagy válltáskába beleférjen mindenem.

No lássuk:

• pénztárca - pénzzel és az összes iratommal
• pici piros neszesszer, benne rúzsok és egy szétnyitható kicsi tükör - rúzs nélkül lehet élni, de minek :-))
• mobiltelefon
• ajakápoló
• tollak garmadával, egy toll- és rotringszett tokban
• névjegykártyák
• egy tértivevény
• két dagi kulcscsomó
• az ételhordó dobozom
• spar-os bevásárló szatyor
• egy marék lencse szétszóródva az alján :-) óév utolsó napján egy zacskó ajándék lencsét szórt szét kolléganőm, még az asztalomon is van belőle pár szem, nem merem kidobni :-)

S mesélem, milyen praktikus holmim is van. Egy "táskabelső", ami pont beleillik egy sztem normál női válltáskába. Olyan, mint egy lapos neszesszer, sok kisebb rávarrt zsebbel. Ebbe lehet pakolni a "túlélő felszerelést": buksza, telefon, kulcsok, zsepi, kinek mi, majd ha táskát váltunk, ezt az egész mindenséget egy mozdulattal átemeljük a másik táskába, így biztos nem felejtünk benne semmi fontosat!


Akinek szívesen belekukkantanék a táskájába, az:

Lizann
Garffyka
Gizike
Kata
Max (mert miért ne lenne táskája egy pasinak is)

Hagymás pogácsa

Igen, Limarától! Már amikor közzétette, akkor fentem rá a fogam, s végül ami késik, nem múlik alapon el is készítettem.

Nem csalódtam, isteni finom volt! Másnap is, mert a raklapnyi mennyiségből maradt ki egy adag. A lilahagyma benne fantasztikus ízt adott neki - de ezt már énelőttem többen is megénekelték :-)

Hagymás pogácsa


Hozzávalók:

• 25 dkg vaj vagy margarin
• 1 tojás
• 0,5 dl tej
• 2 dl tejföl
• 50 dkg liszt
  
• csipet cukor
• 1 ek. só
  
• 2,5 dkg élesztő

• 5 dkg vaj
• 2-3 fej lilahagyma

A tészta hozzávalóit felsorolás sorrendjében kenyérsütő gép üstjébe pakoljuk, dagasztjuk-kelesztjük. Nézzünk rá: ha túl lágy lenne, tegyünk hozzá lisztet, ha keményen kopog, akkor folyadékot.

Míg a tészta kel, addig megtisztítjuk a hagymákat. Félfőre vágjuk, a vajon megpároljuk lassú tűzön, hogy egészen omlóssá váljon. Langyosra hűtjük.

Fél adagot sütöttem (mégis raklapnyi lett belőle), s nekem kellett még hozzá kb. 10-15 dkg-nyi liszt. Idő hiányában kihagytam a hűtőben történő pihentetést (piruló smiley), lehet emiatt kellett hozzá még liszt? A lényegen mit sem változtatott :-)

A megkelt tésztát lisztezett munkalapon átgyúrjuk, s egész vékonyra nyújtjuk. Megkenjük a párolt hagymával. Hajtogatjuk. Felső harmadot lefelé középre, alsó harmadot felfelé középre. Mindkét oldalát behajtjuk középre, majd összecsukjuk, mint egy könyvet. Fázisfotók Limaránál!

Hűvös helyen hagyjuk pihenni másfél-két órát. Ha kipihente magát a tészta, ujjnyi vastagra nyújtjuk. Tetejét lekenjük tojással, s - kedvenc közhelyem - a szabáshulladékok elkerülése végett éles késsel négyzetekre vágjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük őket, további 20-30 percig kelni hagyjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük.

Még annál is finomabb italkorcsolya!

Megboldogult ifjúkoromban :-)))

Épp ma két hete történt. Zuram nézi az M2-n a Tűzvonalban c. magyar sorozat ismétlését, s a film után ott maradtunk adott csatornán.

Hétfőnként magyar rock válogatás, keddenként magyar pop, szerdánként pedig magyar "vegyesvágott" mindenféle műfajból.

Szóval ottragadtunk háttérzajként - és teljesen beindult a retro gépezet :-)) Régi számok, amikre tiniként csápoltunk: Zuram a rock műfajban, én a pop kategóriában.

S akkor meghallottam ezt a számot, már az első hangok után felismertem, és fülig érő szájjal ültem fel. Hohó, tinikorom bálványai, a MANHATTAN! A szobám tele a posztereikkel, melyeket Ifjúsági Magazinból és Bravo-ból szedtem ki. Újságkivágások, cikkek, mélyinterjúk, ki mit csinált, családi háttér - mindent tudtunk a fiúkról.

Odáig fajultunk, hogy sikerült kideríteni, hol laknak az egyik fiú szülei... Barátnőm és én, alapvetően két lusta csaj, akik sikítva borzadtak a Cooper-teszttől (12 perc futás, uramisten), de minden este képesek voltunk melegítőt húzni és elkocogni "arrafelé", hátha egyszer véletlenül otthon lenne, és még véletlenebbül ki is nézne az ablakon :-DDD Persze sose láttuk - csak a szülők házát kívülről :-))))

S akkor végignéztem ezt a klipet. Úgy emlékszem, ez volt a csapat debütáló száma, s természetesen kívülről fújtuk. Sőt, ma is emlékszem a szövegre... Akkor 13 éves voltam, most pillanatokon belül 31 leszek :-) Csak néztem, néztem a képkockákat - és őrjöngő röhögés rázott aljas módon :-DDD

Érdemes olyan finomságokra felfigyelni, hogy énekelnek ugyan, kristálytisztán, de a mikrofon még csak a szájuk közelében sincs. Sőt! Teljesen másfelé áll, köszönhetően a bonyolult koreográfiának!

A koreográfia! Farmerban és bomberdzsekiben próbált-e már valaki lenyomni egy komplett aerobik-edzést? Kőkemény meló lehet... De ezek a fiúk! Ezek acélból vannak! A tüdejük legalábbis biztos :-) Ugyanis 140-es pulzus ide vagy oda, a hangjukon a lihegés legkisebb jele sem fedezhető fel. Én ilyen tempónál már csak verejtékezek veszettül, s legfeljebb nyögésre futja az erőmből :-)

Ők nem! Biztos ezért is voltak a bálványaim :-) Ott és akkor imádtam őket, s az a 13 éves kiscsaj is én voltam, kár lenne tagadni! Ma már eljutottam a törzsfejlődésben odáig, hogy egész más műfaj koncertjein csápolok, és teszem taccsra 2 napra a hangszálaimat :-)

De nosztalgiaként visszagondolni... Isten bizony, jólesett! Köszi fiúk, köszi M2! :-DDD

Birsalmás kacsaleves

Ez az a leves, amiből egy kondérnyit meg bírnék enni... Nem tudom, mennyire ismert, a Sárréten, ahol születtem, eléggé elterjedt. Gyanítom, innen eredeztethető a gyümölcs-hús imádatom is :-)

Legutóbb még láttam a piacon birsalmát, tehető egy kísérlet vele, kinek hogy ízlik!

Ezt papa főzte, amikor náluk voltunk, aztán amikor ebédelni készülődtünk, megdöbbenve nézték kisunokájukat (én): a tányér fölé fényképezőgéppel hajol és kattint!!! Bocsi :-)

Birsalmás kacsaleves



Hozzávalók:

• 1 adag kacsaaprólék
• 1 adag leveszöldség (répa, petrezselyem, zeller...)
• 1-2 szem krumpli
• 5-6 szem birsalma (normál alma méretűek voltak)
  
• 1-2 ek. ételkeményítő/liszt
• 3-4 dl tejföl
• só, szemes bors

Voltaképpen odakészítünk egy teljesen hagyományos húslevest, ahogy azt kell, s teljesen készre főzzük - csendes forrásban tartva 3-4 órán keresztül.

A levest leszűrjük, kiemeljük belőle a húst, a zöldségeket.

A húst lefejtjük a csontról, falatnyi darabokra vágjuk, visszatesszük a levesbe.

A birsalmát megtisztítjuk, gerezdekre vágjuk, a levesbe tesszük, s percek alatt puhára főzzük.

A keményítőt/lisztet csomómentesre keverjük a tejföllel, felhígítjuk apránként némi forró levessel, majd a fazékba csorgatjuk, kiforraljuk.

Külön kínálhatjuk hozzá a levesben főtt zöldségeket.

Imádom... Annyira finom!

Ettől meg reggel óta fülig ér a szám :-))) Végre!!!! A kép már nem érvényes, de Neo-s még nincs fenn sehol. S a lényeg a dalban van: szól a Bumeráng!!!

Vargabéles

Edit hívta fel a figyelmemet egy cikkre, mely nagyon megfogott.

Először az jutott eszembe, hogy igen, ilyet én is szeretnék, ha majd egyszer nyerek a lottón :-)

Utána meg az, hogy huh, vargabélest kéne sütni! Idézek a cikkből, mitől indultam be ennyire:

"Közismert tény volt, hogy Darvasné maga válogatta a nyersanyagot. Így a liszt, a vaj, a tejföl, tojás értelemszerűen a legjobb minőségű és friss portéka kellett hogy legyen. Az elkészítésnek megvolt a maga menete. Először egy nagy és vékony tésztalapot nyújtott a tepsi aljára. Gyúrt tésztából 2 cm széles szalagokat vágott (máskor csak szaggatta), sós vízben megfőzte, majd forró vajba vegyítette. Tojás sárgáját cukorral habosra keverte, ugyanígy külön a fehérjét, majd összevegyítette. Édes tejfölt, kevés grízt, mazsolát és aprított vaníliarudat tett a laskára és összekeverte. Egy másik variánsa szerint tehéntúrót vegyített össze egyenlő arányban a tejföllel. Ezt a keveréket a tepsibe öntötte, majd egy vékony tésztalappal lefedte, és bőven bevajazta. Lassú tűzön 30-40 percig sütötte. Kissé kihűlve felkockázta – békebeli adagokra –, majd vaníliás porcukorral bőven meghintette. Sokan emlegették a habkönnyű tésztakeveréket. A remegő, illatozó kockákat öröm volt fogyasztani.

Egy véletlen esemény tette talán még híresebbé a vargabélest. Ez is sokáig titok volt. Darvasnénak egy napon nem szállították le a tehéntúrót. Nagy megrendeléseknek kellett eleget tennie, így egy kis trükkhöz folyamodott: kissé savanyított tejből maga készített tehéntúrót, és ezt használta fel a vegyítékhez. Az így elkészített vargabéles pikáns ízt kapott, ami óriási sikert aratott. Talán ekkor ugrott a sikerlisták élére a budapesti Gundel étterem desszertjei között, és ekkor szállította naponta taxi a kolozsvári repülőtérre a még meleg süteményt a budapesti járathoz."

Ezek után ugye érthető, hogy nem volt más választásom :-)


Vargabéles


Hozzávalók:


50 dkg cérnametélt
50 dkg túró
3 tojás
1 vaníliarúd kikapart belseje/2 cs. vaníliás cukor
15-20 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
2 dl tejföl
5 dkg búzadara
5-10 dkg mazsola (ki hogy szereti)
1 cs. réteslap (6 lapos)
vaj vagy olaj a réteslap kenéséhez

A cérnametéltet sós vízben kifőzzük, leszűrjük, langyosra hűtjük.

Elkészítjük a túrótölteléket. A túrót összekeverjük a cukorral, vaníliával, csipet sóval, a tojások sárgájával, tejföllel, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a megmosott mazsolát. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a túrókrémbe forgatjuk.

Óvatosan elvegyítjük a cérnametélttel.

A réteslapokat elválasztjuk egymástól, megkenjük őket olajjal. 4 réteggel kibélelünk egy közepes méretű tepsit úgy, hogy kicsit túllógjon a tepsi oldalán. Belesimítjuk a túrós metéltet, majd befedjük a maradék 2 megolajozott réteslappal.

Eredetileg vízfürdőben kellett volna megsütni, én csak simán betettem a sütőbe 40 percre, és aranyszínűre sütöttem.

Hagyjuk kicsit hűlni, mert egyébként szétesik az egész, ráadásul tűzforrón ehetetlen is, majd kockára vágva tálaljuk, ki-ki igénye szerint megszórhatja porcukorral. Én nem szeretem, ha ropog a fogam alatt :-)

Tartalmas levesek után kitűnő második fogás, de hidegen uzsonnára is pompás falat!

VKF!XXXI - Almás-lilahagymás csirkemáj saláta

A 31.VKF! újabb pályaműve következzék, ezúttal a hűtő- és kamratakarítás jegyében :-)

Ez a saláta még akkor készült, amikor a narancsos csirkemájat főztem. "Megmenekítettem" belőle kb. 5-6 darabot :-) Az asztalon álló tálban ott szomorkodott egy árva alma, némileg szottyadásnak indulva - nem volt visszaút.

Zuram érdeklődött, mi lesz a vacsora, s a válaszomtól nem vidult fel túlzottan :-) Hogy ő normális kaját akar enni! Megkértem, legalább kóstolja meg, ha nem ízlik, ott a kenyér, ott a kolbász - van normális kaja is :-) Megkóstolta - majd nemes egyszerűséggel maga elé húzta az egész tálat, és az utolsó cseppig megette.

Nekem a "fotómodell" jutott :-)))

Almás-lilahagymás csirkemáj saláta


Hozzávalók:

• 6 csirkemáj
• 1 nagy alma
• fél fej lilahagyma
• 2-3 ek. liszt
• só, bors, tetszés szerinti zöldfűszerek, pl. oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• pici olaj
• 2 ek. méz
• 2 ek. balzsamecet

A májat megmossuk, kettévágjuk, hártyáját eltávolítjuk, papírtörlővel leszárítjuk. A lisztet összekeverjük a fűszerekkel, beleforgatjuk a májdarabokat. Bátran sózzuk meg, nem lesz kemény!

Olajat forrósítunk, majd a májat oldalanként 3-4 perc alatt ropogósra sütjük. Vigyázat, mert alattomban lő! Tegyünk rá cseppfogó szitát vagy nagy fedőt, mert őrült nagyot tud pukkanni!

A megsült májat tányérra tesszük, kicsit hűlni hagyjuk, majd 2-3 részre, falatnyi darabokra vágjuk.

A serpenyőben visszamaradt zsiradékba balzsamecetet és mézet kanalazunk, kicsit összeforraljuk - ez lesz a salátaöntet.

Az almát meghámozzuk, felkockázzuk. A fél lilahagymát vékony szeletekre vágjuk.

Egy tálban lazán összekeverjük a hagymát és az almát, ráhalmozzuk a csirkemáj falatokat, és meglocsoljuk a mézes-balzsamos öntettel.

Már ehetünk is, ki-ki igény szerint friss-puha kenyérrel vagy pirítóssal.