2010. október 10., vasárnap

Vasárnapi reggeli gyerekkoromból + egy díj :-)




Minden második hétvégét a nagyszüleimnél töltöttük. Péntek este érkeztünk, vasárnap délután indultunk haza. Nem volt ebben semmi kötelező kényszer, pláne nem elvárás. Természetes volt, hogy sűrűn találkozunk, dacára az elválasztó kilométereknek. 


Vasárnap reggeleken (is) papa korán kelt - reggelit készített. Akkoriban telente  mindig sor került néhány hangulatos, kemény munkával, de ízletes végeredménnyel záródó disznótorra. Volt egy koca, ami minden évben fialt 6-8-10 kismalacot. A legszebb hármat papa kiválasztotta, a többit eladta. A kismalacokból aztán termetes disznókat hizlalt, s mikor elérkezett az idő, összetrombitálta a családot, s a jószág jobblétre szenderült :-) 

A friss kolbászok a mélyhűtőbe kerültek, s ilyenkor csak elő kellett venni egy-egy karikát.

A kolbászhoz héjában sült krumpli dukált. Papa mindig kiválogatta az apró szemeket, amikor felszedte a kertből a krumplit, kifejezetten erre a célra! Nagy tepsibe terítette, s a lerben puhára sütötte kb. 40 perc alatt. Az illata az egész házat átjárta, amit a mai napig imádok, és azonnal nosztalgiát érzek :-)

Ha késznek nyilvánította a krumplit, vesszőkosárkába borította, amit kibélelt egy régi pólóval. A tűzforró krumplikat megloccsintotta 1-2 korty vízzel, és szorosan betakargatta. Saját gőzében a héja annyira felpuhult, hogy könnyedén le lehetett húzni. Ilyenkor zömmel már én is ébren voltam, s együtt guggoltunk a kis kaska felett. Én sűrűn fújkáltam a tenyeremben guruló forró krumplit, s szaporán kapkodtam le a héját, papa munkától kérges tenyerének meg sem kottyant :-) Abba a serpenyőbe dobáltuk őket, amiben előtte a kolbász sült, s a friss kolbászzsírban "megfuttattuk" a pici krumplikat.


Lehetett is reggelizni, készen voltunk. Friss kolbász, héjában sült krumpli, puha kenyér és savanyúság. Forró tea utána.

Egyik este ez volt nálunk a vacsora. Zuram, ha hússzor nem mondta el, mennyire finom volt, mennyire jólesett neki - akkor egyszer sem :-)

78 éves nagypapám idén is válogatott egy fél zsáknyival, hogy itthon is legyen nekünk héjában sült krumpli akkor, amikor csak kedvünk támad rá!



S egy díj :-) A Családi tűzhely háziasszonyától érkezett, köszönöm Neki!


Akiknek szeretettel továbbadnám:


Max - ki egyszerre fúj el 40 és 3 szál gyertyát :-)
Szemirámisz - aki szintén most üli szülinapját és blogszülinapját :-)
Ms.Poppy - imádok a konyhájában "ücsörögni" :-)
Lizann - mert szárnyal a konyhában - és egyébként is :-)
Garffyka - állandóan pörgő, mindig újító kismami :-)



20 megjegyzés:

  1. Ez igen, ez reggeli a javából

    VálaszTörlés
  2. Igeeeeen, ez az igazi! Imádom! :))

    VálaszTörlés
  3. Milyen kedves, nosztalgikius ez a poszt! És hát az étek...!:)

    VálaszTörlés
  4. De jó bejegyzés!
    Öröm volt olvasni.
    Kérek, kérek! :D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépen köszönöm KisKeresztJányom!!

    VálaszTörlés
  6. Gyerekkoromban télen nálunk is sokszor volt ilyen héjában sült krumpli. Nálunk is így készült.
    Nagyon finom.

    VálaszTörlés
  7. Micsoda meglepetés! Nagyon köszönöm a díjat és a kedves szavakat. Igyekszem mihamarabb eleget tenni a feltételeknek.
    Ez egy csodás emlék, amit egy számomra is kedves ételen keresztül festettél le nekünk. Igaz lehet, hogy sokszor az ízekben, illatokban raktározódnak az emlékképek, amik aztán adandó alkalommal a felszínre törnek.

    VálaszTörlés
  8. Na, ezt a krumplit most megkockáztatnám. Ebben a formában nem ismerem, de szerintem nem várat sokat magára az ismerkedés.

    VálaszTörlés
  9. Egy igazi, békebeli reggeli...
    Ahogy olvastam, megérintett azoknak az időknek a hangulata.

    VálaszTörlés
  10. Hát most vacsira is szívesen fogadtam volna a reggelid:)

    VálaszTörlés
  11. Viki! Amíg olvastam, szinte a számban éreztem a reggeli ízét és hangulatát. Könny szökött a szemembe. Eszembe jutott a gyerekkorom, az én szüleim is imádták a jó testes reggeliket, mert ez adta az erőt az egésznapi munkához. Ebben a kolbászban nem volt sem ízfokozó, sem szinező , csak a finom "igazi mangalica Marica" részei. A kenyér is mindentől mentes volt. Szóval igazi ízű ennivalókat ettünk. Nagyon szeresd és sokszor látogasd továbbra is a nagyszüleidet mert ilyen kincset soha nem találsz az életben.

    VálaszTörlés
  12. Hát bizony nekem is megszorongatta a lelkemet és próbára tette a könnycsatornámat ez az írás! Köszönöm, hogy leírtad! A friss sültkolbászt bármikor bevállalnám. Figyu, nem maradt csak egy egészen ici-pici a hűtőben? Kacsamellre cserélnék;-))!És nagyon köszönöm a díjat! Próbálok rászolgálni! Pusssz

    VálaszTörlés
  13. Etvagy gerjeszto;De ha megeszem ;.................?

    VálaszTörlés
  14. Bianka, amolyan régimódi, ráérős, lusta vasárnap reggeli :-)


    Igaz, Csipet? Én is :-)


    Ildy :-) Isteni!


    Rainy, örülök :-)

    VálaszTörlés
  15. Max, nagyon szívesen :-) Én köszönöm!


    Macus, tényleg?:-) Imádnivaló, nálunk nagyon szerette mindenki!


    Poppy, ahogy mondod! A hájas kráflis írásodat annyira jó volt olvasni, csupa nosztalgia és mosolygós emlékezés volt az is!

    VálaszTörlés
  16. 4gyerek, hát ez sürgősen orvosolni kell! Nem kell okvetlen kolbászsír, nagyon finom libazsírral, kacsazsírral, pecsenyezsírral... is :-)


    Szemi, az illatok, ízek! Amikor még ráértünk akár egy órán át is reggelizni :-)


    Cs.T - ez vacsiként is megállja a helyét!

    VálaszTörlés
  17. Kedves Névtelen :-) Ríkatni igazán nem akartalak :-) De ilyen volt régen, ahogy írtam!
    Tudom, hogy mekkora kincs :-) Nem is hagyjuk, nem is vesszük magától értetődőnek! Csak tartsa még őket az ég jó sokáig közöttünk!


    Liz, hát tudod :-)
    Na, majd egyszer csinálunk egy diabetikus disznótoros partit, jó? :-))) Van még a kacsamellből???


    Kedves Névtelen, mi történik, ha megeszed? Mértékkel nincs gyomorrontás :-)

    VálaszTörlés
  18. Olvasom, érzem az illatokat, látlak magam előtt és hüppögök ... megható, bensőséges, már-már intim pillanatok ... Kívánom, hogy még számlálhatatlanul sok évig ehessetek Papád által gyűjtött apró krumplit :)

    Köszönöm szépen a díjat :)

    VálaszTörlés
  19. Sírtam.... Olyan jó volt ezt a még most is eleven élményt olvasni. Mindig észbe jutnak a sajátok ilyenkor.

    VálaszTörlés
  20. Ne sírjatok Lányok :-) Nem volt célom :-)

    És süssetek krumplit, annyira "családi" illata van... Otthonias.

    VálaszTörlés