2010. május 30., vasárnap

Erdélyi mini körút - Máriaradna, Világos, Arad



Utunk utolsó állomásaihoz érkezünk el. Elsőként Máriaradnát, a híres búcsújáró helyet kerestük fel.



A történet szerint a templomban található kegyképet egy olasz kereskedőtől vásárolta meg Vrichonassa György katolikus bosnyák kereskedő, mely a régi kápolna oltárát díszítette. A törökök felgyújtották a templomot, s csodák csodájára az egyszerű vászonra festett kép nem vált a tűz martalékává, sőt a templom tetejéről egyenesen tüzes cserepek hullottak a törökökre! A templomot a tűz után felújították, majd kolostort építettek mellé.

A hely csodatévő, búcsújáró hellyé vált - tömegek zarándokolnak ide imádkozni, gyógyulást kérni. A templom oltárán lévő, sugarakkal körülvett kicsiny kép mellett mindkét oldalon 1-1 emlékfal áll, tele-tele a gyógyult betegek hálaereklyéjével.

Sajnos a belső képeim igen rosszul sikerültek :-(


A szent kép - sugárnyalábbal övezve


A jobb oldali falon egy kis bekeretezett kődarab látható, benne teljesen felismerhetően egy ló patkója - csoda történt.

Három ízben van nagy búcsújárás: Pünkösdkor, augusztus 15-én - Nagyboldogasszonykor, valamint szeptemberben Mária napkor.



Félelmetes a hely sugárzása... Nem vagyok egy vallásos ember, de ott, a templomban egyszer csak elkezdett folyni a könny a szememből...


Máriaradna után Világos felé vettük az irányt.

1849. augusztus 12-én a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr Aradról érkezett ide azzal a céllal, hogy az orosz hadsereg előtt tegye le a fegyvert. Törzskarával a Bohus-kastélyban szállt meg, ahol Rüdiger vezérkari főnökével, Frolovval tárgyalt. Itt írta alá a feltétel nélküli megadásról szóló egyezményt is. Magára a fegyverletételre másnap a szőllősi mezőn került sor.

Libabőr: már megint a történelmet lélegezzük be...



A földszintes, klasszicista Bohus-kastély 1824 és 1838 között épült, jórészt a vár köveinek felhasználásával. Ma Ioan Slavici és Emil Monţia emlékmúzeumának ad otthont, de látható benne Görgei íróasztala is.



Sajnos itt már nagyon elromlott addigi ragyogó időnk, egész konkrétan metsző szél támadt és ömlött az eső. Ömlött, egészen Aradig - és Aradon sem állt el :-( A várost csak buszból tudtuk megnézni, idegenvezetőnk számos nevezetesség felé irányította a buszt - de csak egyetlen helyen álltunk meg.

Nevezetesen abban az emlékparkban, ahova a Szabadság szobrot helyezték át eredeti helyéről. A szobor talapzatán a 13 aradi vértanú arcmásának domborműve tekinthető meg, illetőleg az Áldozatkészség, az Ébredő Szabadság, a Haldokló harcos és a Harckészség szobrai. Az emlékmű tetején Hungária áll.
Emlékek pontosítása a wikipédiáról!




Ezt követően megkoszorúztuk az Aradi 13 emlékhelyét - de szégyenszemre nem fényképeztem, ugyanis vastagon zuhogott az eső, s a Szabadság szobor megtekintése során randán megáztam :-(

Hazafelé vettük az irányt - telve a szédületes 4 nap emlékével, közel 1000 fotóval, hegymászástól jajongó vádlival, fülig érő vigyorral :-)

Köszönet az élményért!

2 megjegyzés:

  1. Na ezt vártam már nagyon!! Az aradi beszámolót!!Nagyon sajnálom, hogy itt ilyen csúnya időt "kaptatok" :( Ettől függetlenül remélem, emlékezetes körútad volt Erdély országban:) Várunk máskor is errefele!:)

    VálaszTörlés
  2. Irigykedem!!!!!!!!!! Na jó, csak egy kicsit.:))
    Csodaszép kirándulás lehetett, és köszönet érte hogy velünk is megosztottad. A képek csodálatosak(még a templomban készültek is).:)

    VálaszTörlés