2010. május 28., péntek

Erdélyi mini körút - a Retyezát meghódítása



A Retyezát... Miután megemlítettem, Edit barátnőm felkészített rá, hogy el fogunk ájulni a gyönyörűségtől, ilyet még nem láttunk!

Jancsik Pétert kell idézzem, minden szavával egyetértek :-) „Minden, magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak.” Ezen szerencsés magyarok egyikének mondhatom magam... Köszönöm.




Csodálatos nemzeti park, szigorúan védett tájvédelmi körzet döbbenetes fenyvesekkel borított hegyoldalakkal, s felhő takarta, hófödte hegycsúcsokkal. Utánaolvasgattunk, mégis hogyan készüljünk: na ezért került be a téli csizmám a csomagba :-) A hegyen egy pillanat alatt megváltozhat az időjárás, verőfényes napsütésből akár hóesés is lehet, a mászás sem gyerekjáték, készülni kellett kajával, innivalóval, esőkabáttal, meleg ruhával - buszban hagyott komplett váltóruhával, ha netán elkapna bennünket valami cudar idő.

Előző este eljött a csoportunkhoz túravezetőnk, Bartók Csaba hegyimentő, s pár szóban vázolta a terveit. Megejtünk egy könnyebb kis túrát...

Vajdahunyadról Hátszeg érintésével érkeztünk meg az "alaptáborba". Alföldi gyerekek már egy kisebb puklitól is hanyatt vágják magukat és sóhajtoznak a látványtól - na de ettől teljesen elájultunk. S ez még csak az odavezető út volt!





Lecuccoltunk, nekiindultunk. Állítom, az első 300 m volt a legnehezebb! Télen itt sípálya működik, ott mentünk el a felvonó mellett, a tüdőnket majdnem kileheltük, míg felkapaszkodtunk odáig. Meg is ijedtünk: ha ilyen az eleje, mi lesz még később? Jaaaaaaaaaaj, messze vagyunk még? :-DD



Túravezetőnk csodálatosan gardírozta sík terephez szokott csapatunkat! Meg-megálltunk, magyarázott, mutogatott, sztorizott, haladtunk felfelé - de nem tudtuk, meddig megyünk, ez volt a meglepetés. Hiába kérdeztük, konkrét választ nem kaptunk, meddig megyünk, mi a végcél - szerencsére :-))

Ez volt az első emelkedő. Míg idáig felmásztunk, majd' leszakadt a lábunk, a szívünk meg ki akart ugrani a helyéből. Ez kb. 200 méter volt :-DD S nini! A hegycsúcs hófödte!


Mentünk, mendegéltünk - szűk ösvényeken...


... kicsiny források mentén,


s a táj, a kilátás egyre mesésebb lett!



Onnan indultunk, ahol a világos folt van a völgyben!



Egyre közelebb kerülünk a hósipkához...


Megálltunk egy tisztáson, ami pont olyan volt, mint az Alkonyatban Bella és Edward tisztása... Sűrű erdő, s egyszer csak kibukkanunk egy napfényes foltra!
Kristálytiszta forrás tört fel a föld alól, ittunk is belőle. Kicsi pihenőt tartottunk, ettünk néhány falatot, hogy újult erővel folytathassuk a csúcstámadást!


Messze vagyunk még? Már nem :-) Kitartás!
A csapatot végig azzal biztattam, hogy ennyi felfelé mászástól olyan, de olyan fenekünk lesz, hogy mogyorót lehet majd rajta törni!


Hóóóóóóóóóóó!!!






Csúcs ez az érzés :-) 2160 méteren vagyunk...






Elégedett túravezetőnk :-)


Ahogy a képeken is látszik, ragyogó napsütésben másztuk meg a hegyet! A végső sziklákhoz érve egyszer csak beúszott fölénk egy szürke felleg, hármat dördült az ég, s elkezdett esni az eső. Aztán a jégeső. Aztán a hó. S lett olyan metsző hideg, hogy a mindenséget magunkra húztuk volna! Erről mesélt is a túravezetőnk, hogy tavaly nyáron volt egy csoportja, augusztusban: dögmelegben másztak, de lefelé már hófúvásban jöttek... Egy pillanat alatt változik az időjárás - s azt kell mondjam, bámulatos szerencsénk volt vele!

Millió kattintás után megkezdtük a leereszkedést, ami nem volt kisebb próbatétel, mint a felfelé mászás - még egy hét után is jajongott a vádlim :-D

Egy bizonyos szint elérése után újfent ragyogó napsütés támadt...



Őrületes büszkén ereszkedtünk alá :-)






Az élményt azóta is hitetlenkedve emlegetjük, szinte katartikus volt önmagunk legyőzése, és a végcél: fenn a csúcson, a felhők között, aprócska pontként a hegytetőn - fülig érő szájjal.


Most elmegyünk pihenni, kiáztatni megfáradt tagjainkat, s holnap Temesvárra látogatunk, utána pedig borkóstolással zárjuk a napot!


23 megjegyzés:

  1. Már tegnap is sírhatnékom volt, amikor olvastalak, most viszont ki is szöktek a könnyeim. Szégyen vagy sem, még nem jártam a déli havasainkban. És te nagyon szépen írtál mindenről!
    Gyönyörű országunk van, csak kár, hogy a vezetők porrá zúznak benne mindent, elveszik az emberek munka-és életkedvét. Mert ki törődik a gyönyörű tájakkal, kincsekkel, amikor a mindennapok túléléséért kell küszködni a szó szoros értelmében. (Nem magunkról beszélek, hál'istennek, de épp a minap szavazták meg, hogy a nyugdíjakból levágnak 15%-ot.)

    Kíváncsian várom a folytatást is. Temesváron gyerekként jártam csak, azóta elhomályosultak az emlékeim!:(:)

    VálaszTörlés
  2. Sedith :-) Ne sírj kérlek :-) Inkább irány a Retyezát, ha úgy hozza az alkalom!

    Az ország ámulatba ejtően gyönyörű, tele-tele kincsekkel! Igen!

    Sokat hallottam róla én is, amikről írtál :-( Nyugdíjakból 15%, fizetésekből 25% mínusz :-(( Mi lesz ebből... Így legyen kedve az embernek túrázni, utazni, felfedezni... Amikor nem is kedv kérdése.

    VálaszTörlés
  3. Na, meghoztad a kedvem egy turara. Komolyan. Ugysem lesz mar masra penz :DDD (en a 25%-os kategoriaba tartozom).
    Ugye mondtam en Nektek marciusban, hogy ahol egyutt jartunk az meg semmi. Bezzeg, hogy tatottatok a szatokat akkor is :DDDD

    VálaszTörlés
  4. Hátborzongatóan szépek a képek, és le a kalappal a teljesítményetek előtt!

    VálaszTörlés
  5. Ez gyönyörű! Sajnos nem jártam még Erdélyben, de tervben van! És most ne haragudj, de nagyon irigy vagyok rád :)
    Csodálatos lehetett, nem véletlen, hogy ma is vigyorogtok, ha rá gondoltok!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép képek! Régóta készülünk Mi is!

    VálaszTörlés
  7. Igen, Viki, nagyon jól megfogalmaztad. Erre gondoltam én is!

    De hisz mennék, csak éppen alkalmunk, módunk legyen rá. (Július 7-én még a munkanélküli "segélyem" is lejár, kíváncsi vagyok, miylen nyaralásunk lesz idén! Bár valahová mindenképpen elmegyünk!)

    VálaszTörlés
  8. El sem hiszem, hogy van ilyen gyönyörű zöld szín a világon, mint a fotóidon. Meseszép és az élménybeszámoló ismét fantasztikusra sikeredett.

    VálaszTörlés
  9. Meseszép helyek... imádom a hegyeket!!!!

    VálaszTörlés
  10. CV, erről nem volt szó, hogy bőgve fogom végignézni-olvasni ... úristen, annyira imádom a hegyeket! És most annyira, de annyira honvágyam lett.
    Csodaszép képeket készítettél!

    VálaszTörlés
  11. Olyan csodálatos, hogy nem is találok szavakat. Felejthetetlen emlék az biztos. Most irigykedem egy kicsit, és megnézem megint sokadszor is a képeket.:)

    VálaszTörlés
  12. Bianka, lélegzetelállító!

    VálaszTörlés
  13. Edit, irány a Fogarasi havasok ;-)) Meseszép országban élsz :-)
    És mint mindig, megint igazad volt: a puklik semmik nem voltak a Retyezáthoz képest :-DD

    VálaszTörlés
  14. Cs.T - őrületes mennyiségű képet kattintottam! A teljesítményünktől meg úgy dülledt a mellünk, de úgy :-DDD

    VálaszTörlés
  15. Kisanyó, ha a tervek megvannak, akkor abból még lesz valami, meglásd!

    Jóváírom az irigységet :-)))

    VálaszTörlés
  16. Sedith, remélem eljuttok valahova idén a meseországban :-))

    VálaszTörlés
  17. Poppy, egyszerűen őrületes, csak kapkodtuk a fejünket! Mondom, elképesztő mennyiséget kattintottam - csak itt!

    Köszönöm :-)

    VálaszTörlés
  18. Karulino - mutasd meg Cs-nek, hátha kedvet kap!

    VálaszTörlés
  19. Garffykám, ne sírj! Nosztalgiázz, emlékezz - és célozzátok meg nyáron!

    VálaszTörlés
  20. Köszönöm Gizike :-) Életre szóló élmény, úgy gondolom, csodálatos volt!

    Irigykedés jóváírva :-DDD

    VálaszTörlés
  21. Még itt sem jártunk soha...úristen, milyen nagy élmény lehetett, nem semmi lehetett végigjárni! még olvasni is csudajó volt...

    VálaszTörlés
  22. Kata :-) Remélem, némi kedvet sikerült ébreszteni! Nincs is túlságosan messze...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.