2011. július 7., csütörtök

Gyerekkorom kedvenc ételei

Kriszta hívott meg erre a klassz játékra :-)

Elgondolkodtam rajta, s mindig arra jutottam, hogy nálunk az egész család, férfiak és nők egyaránt kitűnően főztek, a válogatást csak hírből ismertük.



Egyetlen étel alól kaptunk felmentést tesómmal, nevezetesen a salátaleves alól. Ahogy megjelentek a hatalmas zöld fejek a piacon vagy a nagyszüleim kertjében, mindenkit megszállt egy különös révület, és óriási kondérokban főtt a salátaleves... S ette mindenki boldogan melegen, langyosan, hidegen, kenyérrel vagy anélkül, mi tesómmal kollektíve öklendeztünk már a szagától is. Meg ahogy ott úszkáltak a fokhagymás-tejes lében az összeesett, mosogatóronggyá ázott salátafoszlányok, brrrrrrrrrr... Egyértelmű volt, hogy ez nem gyerekhiszti, felmentés a fogyasztás alól megadva :-)

A másik szintén levesélmény, a húsleves. Minden vasárnap húsleves gőzölgött az asztalon, mikor milyen húsból. Milyen a gyerek? Egy idő után megunja, főleg, hogy húslevesből nem lehet zónaadagot főzni, így ettük további 2-3 napig. Akkor már hét közepe volt, és ismételten közelgett a vasárnap, vele az újabb adag húsleves. Ebből adódhat, hogy évente körülbelül kétszer főzök itthon húslevest.

Jöjjenek akkor a kedvencek :-)

  • friss rántott csirke, főleg az alsó combja!
  • halászlé, feltétlenül passzírozva, tészta nélkül (akkoriban nem is hallottam a tésztás verzióról), kenyeret tördelve mellé
  • pacalpörkölt, jó sűrű szafttal, még krumpli se kellett mellé, csak kenyérrel tunkolva. gyerekként is, igen...
  • tejbegríz, nem baj, ha kicsit csomós, de inkább hígan, mint betonkeményen, és kizárólag kakaóval
  • melegszendvics, amit májkrémből, löncshúsból, főtt tojásból, mustárból és fűszerekből kevertünk
  • paradicsomleves, mindig rizzsel
  • krumplistészta, házi gyúrt tésztával
  • szilvásgombóc, a maradék tésztából nudli - a nudlikat csak kézzel kikapkodva a tálból :-)
  • házi mazsolás-kakaós kalács
  • ezt meg majdnem elfelejtettem: héjában sült apró szemű krumpli, frissen sütött kolbász zsírjában kicsit átforgatva - bárhol, bármikor
Nem is igazán tudok mit kiemelni, az az igazság :-) 

Egyúttal itt szeretnék meghívni mindenkit, akinek van kedve megosztani velünk, mik azok a finomságok, aminek láttán-hallatán még mai napig is összefut a nyál a szájában! Írjatok posztot, meséljetek!


S van még egy díjam, Anikótól kaptam, nagyon szépen köszönöm!



Ahogy láttam, időközben elég szépen körbejárt, itt is, ott is láttam felbukkanni, név szerint most már nem adnám tovább. Fogadja szeretettel, aki megírja a gyerekkori kedvenceit :-)



3 megjegyzés:

  1. Ahogy olvastam a nosztalgiázásodat eszembe jutott, hogy nekem pont így volt a salátával kapcsolatban. A családban rajtam kívül mindenki szerette, én utáltam, mert nekem is olyan volt látványra 2 nap után ez a leves mintha valóban ahogy írtad is csutak lenne a levesben. Nem tudom hogy tudták szeretni, napokig az volt a menű brrrr.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jól összeszedted!Nagyon tetszik!:)

    VálaszTörlés
  3. Nálunk soha nem volt salátaleves vagy főzelék, nem ismertük, így én felnőtt koromban kóstoltam és imádom azóta is.
    A pacalt, tüdőt, vesét sem ismertem, azóta sem esszük, mert Anyukám hallani sem akart róla, szegény Apum étteremben vagy kifőzdében kellett ennie mindig, mert ő szerette egyedül.
    Viszont a körömpörit, meg a csülköt gyerekkorom óta imádom és rendszeresen főzöm is.
    A tejbegrízt szintén csak hígan szeretem most is, a tányér felén kakaóval, cukorral, a tányér másik felén baracklekvárral, tömény édesen persze.
    A melegszendvicset mi is így készítettük, de hányszor, sőt a gyerekeimnek néha-néha most is kell készíteni és nem lehet eltérni a régi változattól, egyszerűen imádják.
    Ez a játék isteni, mert annyi mindent eszébe juttat az embernek a régmúltból:-))))))))

    VálaszTörlés