Sültfokhagyma-krémleves

Szeretem a krémleveseket. Sőt Zuram is szereti, holott énelőttem soha életében nem találkozott eme levesfajtával. Na jó, talán a paradicsomlevessel, de az "gyárilag" olyan állagú :-)

Van egy szuper kis botmixerem - tombolán nyertem 10 évvel ezelőtt. Se előtte, se utána nem nyertem semmit, Fortuna ezzel bevégezte velem a dolgát :-))

Ha beköszönt a hűvösebb idő, csak krémlevesben tudok gondolkodni. Most meg igen-igen hűvös van! A fokhagymaleves egy klasszikus nálunk, Stahl Judit adta az ötletet, hogy előtte süssük meg a fokhagymát, úgy kerüljön a levesbe. Az ötlet pedig jó! Utána még társaságba is mehetünk ;-))

Sültfokhagyma-krémleves

Hozzávalók:

• 3-5 egész fej! fokhagyma (ez aztán tényleg ízlés dolga)
• 3 ek olaj
• 1 púpos ek. liszt
• 8 dl víz
• 1 leveskocka (elhagyható)
• 1,5 dl (száraz) fehérbor
• 2 dl tejföl
• só, bors

A fokhagymákkal kezdjük. Megskalpoljuk az egészben hagyott fejeket, éppen csak a gerezdek hegyét vágjuk le. Meglocsoljuk pár csepp olajjal, sózzuk, borsozzuk. Jénaiba ültetjük őket, és sütőben kb. 30-40 perc alatt krémesen puhára sütjük. Azért néha lessünk rá, nehogy megégjen, mert keserű lesz!

Az így megsütött fokhagymát langyosra hűtjük, aztán a gerezdekből kiskanállal szépen kiszedhető a krémes belseje.

Míg a hagyma hűl, addig az olajból és a lisztből világos rántást készítünk, felengedjük apránként 8 dl hideg vízzel, csomómentesre keverjük. Visszatesszük a tűzre, kevergetve felforraljuk. Hozzáöntjük a fehérbort, beledobjuk a leveskockát, kiforraljuk. Beletesszük a fokhagymabelsőket, együtt forraljuk még néhány percet, hogy a leves átvegye a fokhagyma zamatát. Botmixerrel turmixoljuk, majd belekeverjük a 2 dl tejfölt (hőkiegyenlítés!) Ekkor már nem szabad forralni, mert a tejföl azonnal összeugrik! Megkóstoljuk, és ízesítjük sóval, borssal.

Pirított kenyérkockával, levesgyönggyel tálaljuk, ilyen köhögős-prüszkölős időben maga a mennyország... Színe miatt rendkívül rosszul fényképezhető, sorry!

Krumplisgombóc - avagy soha ne mondd, hogy soha

Krumplisgombóc. Sőt! KRUMPLISGOMBÓC!

Hallottak már egy szót áhítattal kiejteni? Na ez az :-) Zuram egyik kedvence, kisfiúkorától kezdve, az anyukája sokszor sütötte, jobbára hétvégéken. Volt olyan is, hogy oly sokat evett belőle, hogy beteg lett tőle, de ez sem szegte imádatát.

Friss feleségként természetesen igyekeztem rekonstruálni a krumplisgombócot úgy, ahogy azt az anyukája készítette. Tanácskoztam is vele ez ügyben :-) S rögtön az első kísérlet totális kudarcba fulladt, pedig akkor már régóta ügyködtem a konyhában...

Máig nem tudom, hogy mi volt a baj, de a gombócok a serpenyőben hevesen köpködtek, prüszköltek, összefröcskölve engem forró olajjal. Az hagyján. A frissen festett falat is a konyhában! Mielőtt beköltöztünk, 3 hónapot töltöttünk el a lakás felújításával...

Ifiasszonyként a lila köd ülte meg az agyamat, és olajjal pöttyözötten, a telefröcskölt falra vádlón mutogatva letettem a nagyesküt, hogy ebben a konyhában soha többet az életben nem fog krumplisgombóc sülni.

Kellett is 9 év, mire újra erre vetemedtem :-) Soha ne mondd, hogy soha :-)) Tavaly Max társaként neveztünk vele a Különleges köretek témájú VKF-en, s ma este újra elkészítettem, Zuram sóvárgó kérésére.

Krumplisgombóc

Hozzávalók:

• 30 dkg burgonya
• 40-45 dkg liszt (burgonyafüggő)
• 1 dl langyos víz
• 2 ek. olaj
• 2 tk. cukor
• 3 mk. só
• 2,5 dkg élesztő
• olaj a sütéshez
• tálaláshoz tejföl (opcionálisan só és fokhagyma bele)

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, áttörjük és hűlni hagyjuk.

Az olajat, vizet, az áttört burgonyát, a lisztet, sót, cukrot, élesztőt kenyérsütőgépbe tesszük, dagasztó-kelesztő programra állítjuk. Figyeljük a tésztát, mert a liszt mennyisége teljesen burgonyafüggő, mennyire lisztes, mennyire vizes!

Ha megkelt, erősen lisztezett nyújtólapra borítjuk, lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kis gombóckákat szaggatunk belőle. Olajat forrósítunk, és 2-3 perc alatt kisütjük őket. Papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olajat felitassuk, s langyosan, (fokhagymás-sós) tejföllel tálaljuk.

Stroganoff - halból

Ez az az étel, amit már majdnem mindenféle húsféléből főztem, kivéve az eredeti receptúra szerinti bélszínből :-) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy igazi gyönyörű, érlelt bélszínnel 18 éves koromban találkoztam, a szakmai gyakorlati érettségin, ahol a Matrózhús párizsiasan című tételt húztam (előtte frankfurti leves, utána tiroli almás rétes, 3 óra alatt kellett előállítanunk).

Volt már Stroganoff nálunk sertésből, volt pulykából, csirkéből, most a fagyon üldögélt egy fél zacskó tengeri halfilé, hipp-hopp összedobtam a Stroganoff-halat. Vagy valami nagyon hasonlót :-)

Hal Stroganoff-módra

Hozzávalók:

• 60 dkg (tengeri) halfilé
• 1 fej vöröshagyma
• 40 dkg gomba
• 4-5 db savanyú uborka
• 2 dl tejszín
• 2 dl tejföl
• 1 púpos ek. mustár
• 1 púpos ek. ételkeményítő
• só, bors, pici pirospaprika
• 2 ek. liszt a hal forgatásához
• provanszi fűszerkeverék by Max :-)

A halat kiolvasztjuk, tenyérnyi darabokra vágjuk, besózzuk. A lisztet összekeverjük pirospaprikával és a provanszi fűszerkeverékkel, meghempergetjük benne a haldarabokat, s forró olajban hirtelen átsütjük mindkét oldalát.

A mártáshoz a vöröshagymát finomra vágjuk/reszeljük, kevés olajon üvegesre pároljuk. Rádobjuk a szeletekre vágott gombát, zsírjára sütjük. A csemegeuborkát vékony csíkokra vágjuk. Az ételkeményítőt simára keverjük egy kevés hideg vízzel, a tejszínnel, tejföllel, mustárral, a hagymás gombához keverjük, ekkor adjuk hozzá az uborkacsíkokat is. Kiforraljuk, ízlés szerint ízesítjük sóval és borssal.

Párolt rizzsel tálaljuk.

Burgonyás kenyér

2007. nyarán nyitott nálunk a "hülyeazértnemvagyok" üzletlánc egy tagja, szerintem a fél megye várta lélegzet-visszafojtva a nyitási akciókat, amikor is ugye ingyen hajigálnak az ember után mindenféle csudi dolgokat :-D

Akkoriban már nagyon sóvárogtam egy kenyérsütő gép után, de kiböjtöltük a nyitást, hátha... Persze árengedmény nem volt ezen termékcsoportra, de nagy boldogan beruháztunk a gépre, azóta tart a szerelem. Bolti kenyeret azóta 1-2 alkalommal vettünk, amikor már nagyon megszorultam időben.

Eleinte szigorúan üst alakú kenyereket sütöttem, és dagasztásra-kelesztésre használtam, s egy fél éve álltam át a dagaszt-keleszt, utána sütőben megsüt típusú kenyerekre. Imádjuk... Még langyosan levágni a sarkát, és magában befalni...

Igyekszem mindig újabb és újabb kenyereket sütni, ízesítésben variálok jobbára. Most egy burgonyás kenyeret sütöttem, még vasárnap, közben néztem a Lesz ez még ígysem! c. filmet, ahhoz képest kimagaslóan jól sikerült. Még van belőle, és még mindig puha, foszlós!

Burgonyás kenyér

Hozzávalók

• diónyi puha zsír (!)
• 1 ek ecet
• 3 kisebb főtt burgonya
• 2,5-3 dl langyos víz
• 55 dkg liszt
• 2 tk. cukor
• 2 mk. só
• kevés bors
• 1/4 kocka friss élesztő

A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, összetörjük és hűlni hagyjuk. A hozzávalókat érkezési sorrendben az üstbe tesszük, dagasztjuk-kelesztjük (nálam ez másfél óra). A víz mennyisége liszt- és burgonyafüggő, nézzünk rá, nehogy nagyon kemény vagy ragacsos legyen a tészta!

Ha megkelt, lisztezett munkalapon kicsit átgyúrjuk, veknit formázunk belőle, kikent sütőlapra tesszük, és kelesztjük még egy fél órát. A sütőt forróra előmelegítjük, aljában egy kis edényben vízzel (gőzös sütő). A kenyeret tetszés szerint 2-3 helyen bevágjuk, lekenjük vízzel, és sütőnk ismeretében 30-40 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha kong az alja.

A kenyeret rácsra téve hagyjuk hűlni.

Kérdés: tessék mondani, a cserepeket hogyan kell rá felszerelni?

Csirkepörkölt - túrós tésztával

Vasárnapi ebédeinket egyáltalán nem jellemzi a pörkölt. Fene tudja, miért :-) Zuram és én is úgy nőttünk fel, hogy vasárnap kötelezően húsleves volt és pörkölt a menü, ezért pl. húslevest évente csak néhány alkalommal főzök. Szerintem túltelítődtünk :-)

Pörköltet fura tudathasadásos módon, a magyar lakosság 95%-val ellentétesen leginkább nyáron főzök... Nyáron, amikor mindenki könnyű ételek után sóvárog a hőségben, sokan beérik egész nap gyümölccsel vagy hideg levessel, mi a tikkasztó nyárban pörköltet eszünk, puha fehér kenyérrel tunkoljuk... Ugye milyen bizarr?

Megvan rá a magyarázat, nyáron a nyári rezidencián lakunk - egy kis faház a folyó mellett - s ott egy bogrács a kredencem tetején, ami szemérmetlenül kacsingat rám, hogy tegyem csak a szabad tűz fölé, és rittyentsek benne valami nagyon nehéz, nagyon magyaros, megterhelő étket :-)

Ma elkövettem azt a szentségtörést, hogy csirkepörköltet főztem - köretként túrós tésztával. Valamelyik nyáron olvastam a "szabadtűzön" irányvonalú szakácskönyvemben, rabul ejtett és egyszerűen imádjuk a kombinációt!

Csirkepörköltet és túrós tésztát mindenki tud főzni. Nem is írom le. Aki nem tud, szóljon ;-) De a kettő együtt... Ahogy a paprikás lé összesimul selymesen a túrós tésztával, a buggyanó tejföllel, s hozzá az omlósra puhult, szaftos csirkehús... Mellé drága papám fantasztikus savanyú uborkája, aminek párja nincs! Legyen annyi elég, hogy majd' 10 év házasság után Zuram ilyenkor újra és újra megkéri a kezemet :-))

Csokis-gyömbéres kocka

Egy kocka finom sütemény hétvégére. Uzsonnára. Vasárnapi ebéd után. Vendégvárónak. Tele csokoládéval, mazsolával, és gyömbérrel illatosítva.

Amellett, hogy nagyon-nagyon finom, hűteni sem kell, s egyetlen tálban összekeverhető - háziasszony kímélő üzemmód :-)

Csokoládés-gyömbéres kocka

Hozzávalók:

• 20 dkg mazsola
• 20 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 12,5 dkg margarin
• 4 tojás
• 25 dkg étcsokoládé/tortabevonó
• 1 cs. sütőpor
• 2 cs. vaníliás cukor
• 1 mk. őrölt gyömbér

A tetejére:

• 15 dkg étcsokoládé/tortabevonó
• 1 ek. olaj

A mazsolát beáztatjuk, majd lecsepegtetjük, és összekeverjük a 25 dkg-ból elvett 1 ek. liszttel, így nem süllyed a tészta aljára.

A puha margarint kikeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, gyömbérrel, csipet sóval. Egyenként hozzáütjük a tojásokat. A csokoládét késsel (vagy késes betétű robotgéppel) durvára vágjuk, a masszába dolgozzuk. A liszthez hozzákeverjük a sütőport, apránként hozzáadjuk a tésztaalaphoz, végül a lisztbe hempergetett mazsolát is a tésztába szórjuk, újabb keverés.

Kikent, lisztezett tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben 30-35 percig (tűpróba!!) sütjük. Rácsra fordítjuk, hogy alul-felül hűlni tudjon.

Ha kihűlt, a 15 dkg csokoládét összeolvasztjuk a kevés kis olajjal (én mikróban szoktam alacsony teljesítményen), majd a tésztára simítjuk. A máz dermedése után szeletelhető, fogyasztható.

Szilveszter - képekben

Igen kérem, 2009-et írunk, mely csikorgó hideggel, hószálingózással köszöntött be.

Boldog új évet! Remélem, a lencse és társai mindenkinek meghozzák a hozzá fűzött reményeket :-)

Az óévet a barátainkkal búcsúztattuk, tőlünk mintegy 200 km-re, ezért már 31-én reggel útra keltünk, s egy éjszakát náluk töltöttünk - itt is köszönet a szíves vendéglátásért! A heje-hujára egy étteremben került sor, ahol élőzenére roptuk a táncot vacsora után.

Terített asztallal vártak minket.

Betyárleves - egy gulyásleves-szerű finomság, benne sertéshús, belsőségek, gomba, zöldségek és tészta, külön tálkában kínálták hozzá a tejfölt. Nagggyon finom volt!

Hurkával! töltött sertéshús, merészen formabontó ötlet... A kolbásszal töltött verzió ezek szerint már unalmas :-) Érdekes volt, és tényleg finom! Körete párolt káposzta, és tepertős burgonyapürével töltött rétes. Hm! Megettük úgy, ahogy volt :-)

S a desszert, amitől mindenki valahogy többet várt :-) Olyan fennkölten volt megfogalmazva az előzetes ajánlaton, hogy nagyon fentük rá a fogunkat.

Diókrémmel töltött alma gesztenyemártással - valahogy így írták, s ez végül is fedte a valóságot, mégis csalódás volt... Egy pici fél sült alma, benne egy kanálnyi diókrém - franciásan kicsi, elegáns méretben.

Így múlt el felettünk 2008. :-)