2009. november 21., szombat

A húsleves dicsérete

A hét leveleként jelent meg az alábbi írás a legújabb Nők Lapjában. Megfogtak a szavak, azt hiszem, közülünk gasztrobloggerek közül bármelyikünk írhatta volna. Más megfogalmazásban bizonyára, ki-ki hangulata, temperamentuma szerint, de a lényegen mit sem változtatva. Szerintem.



Álljon itt a levél:

"Egy nyolcéves kislány büszke anyukájaként a következő bókokat söpörhettem be: "Milyen szerencse, hogy te tudsz főzni. Szerinted még holnap is érezni fogom ezt a pompás ízt?" A pompás íz fokhagyma volt, ami a kutatások szerint már a csecsemőknek is kedvence, persze az anyatejben. Kicsit elmélázom egy-egy káposztás tészta, húsleves vagy paprikás krumpli után, vajon az én unokám is megörül-e majd a kisboltban a fejes káposzta láttán? Rákérdez, miért van lecsószag, mikor ő pörköltet rendelt? Nem főzök mindennap, évekig csak szabadnapjaimon álltam a tűzhely előtt, leszámítva egy-egy kalácsot, sütit. Nem gondolom, hogy az iskolai ebéd mellett feltétlenül szükséges a meleg vacsora. Nem a menzával van a gond, sok gyerek csak ott jut főtt ételhez, gyümölcshöz. Kérdés: megeszi-e a borsófőzeléket az iskolás, az óvodás, aki borsót még csak konzervben látott?Levest zacskóban. Érdemes volt porítani és aromatizálni mindent? Bevallom, nekem is gyorsabb és kényelmesebb havonta egyszer a pékségben megvenni a mákos kiflit, mint kisütni egy tepsivel. Ám a húslevest nem kockából főzöm, a szaftos husit sem zacskóból, a krumplipürét sem porból. Mert az eredetinek mindig illata van, és olcsóbb. Nem kínos három napig ugyanazt a levest enni, ha finom, és nem ciki kalácsot vinni tízóraira, amit anya sütött. Sütni, főzni jó! Akinek erre nincs ideje, az lemond a családi tűzhely melegéről, a konyha traccspartikról, a kevésbé gusztusos, ám annál finomabb első palacsintáról, főzelékről, és elvesz a gyerekétől valami olyat, amit nem lehet sajtos vagy sós feliratú tasakba zárni."


F. Katalin Budapestről, köszönöm!


Kép

12 megjegyzés:

  1. Ilyenkor a Vissza a jövőbe! nem tudom hanyadik része jut eszembe, hogy csak addig ne jussunk el, hogy tubusból esszük a különböző kajákat. Rá kell erre jönni Viki, hogy a saját kézzel készült kajaillat mennyire fontos egy otthonban, mondom ezt én, aki nem oly régen sürgölődik a konyhában...

    VálaszTörlés
  2. Írni akartam, a tálat irigykedve, aztán rájöttem ez nem egy recept. Elolvastam, a kommenteket is, és nem szeretnék hozzáfűzni mást: Főzz könnyedén, Egyből többfélét, és Főzzünk Maximumon!

    Ja és megnyugodtam, a tál nem a Tiéd, mert azt nem bírtam volna ki, hogy nekem meg nincs.

    VálaszTörlés
  3. Edit, igen... Így kerek egész!

    VálaszTörlés
  4. Liz, pedig lehet nincs is olyan messze az a korszak :-)

    Mondok valamit. Rém büszke vagyok Rád :-) Tudod, hogy miért!

    VálaszTörlés
  5. Jaj Max :-)) My name is Paulina Lopkovics, ami a képet illeti :-DDD

    Így kell ezt :-)

    VálaszTörlés
  6. Nekem is először a tál tetszett meg, aztán az írás. Nagyon jó!! Jó, hogy feltetted, remélem, nagyon sokan olvassák! :))

    VálaszTörlés
  7. Jó helye van itt, sokan látják majd.

    (Én meg azon gondolkodtam, hogy most a kanál a nagy, vagy ez egy kis leveses tányér?)

    VálaszTörlés
  8. Igen.talán mindenki maga jön rá,eröltetni nem lehet. Olyan jó érzés ,mikor a krumplipürét zacskóból készítő kolléganőm megkér,hogy tanítsam meg egy sütire...

    VálaszTörlés
  9. Olvastam én is a fenti cikket....
    Egy tál forró, illatozó húslevesnél nincs is jobb!!

    VálaszTörlés
  10. De most komoly Viki, szabad az ember lányát így megbőgetni? Egyébként remélem tudod, hogy ebben az egészben igen nagy szereped van!? Köszönöm! Cuppantós fej

    VálaszTörlés
  11. Yasmine, no jó :-)) A külcsín, mi? Jaja, remélem, sokan olvassák!


    Szepy, szerintem a tálka kicsi. Ez egy csészényi húsleves :-)


    Andi, igazad van. Erőltetni nem lehet. De amit írsz, amikor tanácsot-segítséget kér egy olyan valaki... Na az már igen!


    Trin, jó cikk! Rögtön megfogott!


    Liz :-) Ne bőgj :-) Inkább dülledjen a mellkasod a büszkeségtől :-)

    VálaszTörlés