2009. október 31., szombat

Sörös krumpligombóc

A XXIX. VKF! fordulóra Max zseniális témát gurított a köztudatba, gombócolásra hívott bennünket :-) Egyrészt Ő civil életében tonnaszámra gyártja a különböző ízű – nagyon finom - fagyos gombócokat (értsd: fagylalt), másrészt a gombócokkal igen-igen tág játékteret biztosított számunkra!

Ezt a gombócot egyik kedves kolléganőm ajánlotta figyelmembe nemrég, rögtön belészerettem! Fűszeres-hagymás krumpli sörtésztába mártva, ropogósra sütve…

Zuram egyik kedvence a krumplisgombóc, nem volt kérdés, hogy elkészítem. Mi most hús köreteként ettük egyszerű fokhagymás tejföl kíséretében, de remek bulikaja, pompás italkorcsolya amúgy szólóban, illetve egy vagány salátával kiegészítve kiváló húsmentes fogás!


Sörös krumpligombóc


Hozzávalók:

50 dkg krumpli

1 kisebb fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1,5 dl sör

2 tojás

5-6 ek. liszt

1 mk. sütőpor

só, bors

szerecsendió

őrölt gyömbér

sütéshez olaj

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón összetörjük, és egészen hidegre hűtjük. Így egészen biztos nem fog ragadni, nyúlni, vérnyomást emelni :-)

A hagymákat megtisztítjuk, a vöröshagymát finomra reszeljük, a fokhagymát összezúzzuk. A kihűlt krumplimasszához keverjük őket, hozzáütünk egy tojást, sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval és pici őrölt gyömbérrel ízesítjük, összedolgozzuk.

Kisebb tojásnyi gombócokat gömbölyítünk belőle.

Elkészítjük a sörtésztát. A másik tojást habosra keverjük a sörrel, sózzuk-borsozzuk, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy hígabb palacsintatészta sűrűségű legyen. Belekeverjük a sütőport.

Bő olajat forrósítunk. A krumpligombócokat egy villa segítségével belemártjuk a sörtésztába, majd a forró olajban körös-körül pirosra, ropogósra sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot magába szívja.

Azon forrón-frissen kínáljuk!





2009. október 30., péntek

Szegfűgombás-túrós párnák

Szerdán illatos szegfűgombára bukkantam a piacon, rögtön rácsaptam. Az árától kicsit elszorult a szívem, pláne otthon, amikor félve rátettem a mérlegre, és láttam, hogy alig-alig kell eltolni a kis mutatót az egyensúlyhoz... A piacon ugyanis a mértékegység a "kupac" volt :-))

Mindegy, az ár-érték arány végül kifogástalannak bizonyult, nem is kellett volna belőle több!

A szegfűgomba illatát megérezve pillanatok alatt visszautaztam az időben olyan 18-20 évet. Ha esett az eső, apám vezényletére - mondjuk úgy, parancs szavára - család be a Skoda 120 típusú gépjárműbe, irány a közeli legelő/rét/mező gombaszedési célzattal. Az esetek döntő többségében szegfűgombát találtunk, néha csiperkét. Minekután kényszerített gombaszedés volt, öcsémmel együtt ki nem állhattuk ezt a programot... Mikor eső után kisütött a nap, már húztuk a szánkat, forgattuk a szemünket - persze szigorúan egymás között. A tele kosárnyi gombával aztán ÉN vonultam el a gombaszakértőhöz, mert ez már mindenkinek nyűg volt, utána természetesen meg is tisztíthattam a zsákmányt. Egy élmény volt. Főleg a szegfűgombákkal való szöszmötölés. 10-12 évesen.


Azt hiszem, apám előző életében hörcsög lehetett, mert mindent elraktározott. Így jártak a szerencsétlen gombák is. A friss szedésből még aznap készült egy adag gombapörkölt vagy egy gombás tojás, a többi beköltözött a mélyhűtőbe. S ott is maradt szép hosszú ideig. A tudat volt fontos, hogy van gombánk... X idő után pedig repült a kukába. Felmentés: akkor még nem tudtam főzni! Ma már csak röhögni szoktunk rajta nagyapámmal, ha sztorizunk egymás kedvére, annyira groteszk volt :-)

Vissza a jelenbe! Ha gomba, akkor Zsuzsa gombás blogja! Meg is ihletett a szegfűgombás rétescsigája, kissé átdolgoztam, és a végeredmény fantasztikus finom lett! Illatos, zamatos, könnyed!


Szegfűgombás-túrós párnák


Hozzávalók:


  • 50 dkg (fagyasztott) leveles tészta
  • 10 dkg szegfűgomba vagy más aromás! gomba
  • 25 dkg túró
  • 1 tojás
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
  • só, bors
  • opcionálisan szezámmag
A vöröshagymát meghámozzuk, finomra vágjuk.

A gombát megtisztítjuk, eltávolítva az esetleges fűszálakat, egyéb nem kívánt alkatrészeket, a szárát kicsípjük - nem ehető -, és negyedekre vágjuk.

A vöröshagymát pici olajon megfonnyasztjuk, rádobjuk a gombát, zsírjára sütjük. A végén hozzáadjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet, néhány pillanatig együtt pirítjuk.

A túrót kikeverjük a tojás sárgájával, sóval, borssal, majd hozzáadjuk a hagymás gombát.

A tésztát lisztezett munkalapon téglalap alakúra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk. Nekem 24 darabra sikerült. Mindegyik négyzetre 1-1 tk. tölteléket helyezünk, félbehajtjuk, széleit összecsipkedjük, esetleg villával össze is nyomkodjuk. Dizájnos is :-) és nem folyik ki belőle a töltelék.



Tepsire ültetjük őket, lekenjük tojásfehérjével, esetleg megszórjuk szezámmaggal, és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt ropogósra, aranyszínűre sütjük.


Légies, könnyed, remek italkorcsolya! Én pohár fehérborral korcsolyáztam :-)






2009. október 29., csütörtök

Szeretett blog :-)

Engem is megtiszteltek ezzel az édes elismeréssel :-) Yasmine, Andi, Gizike, Trinity, Belly és Citromfű is - köszi Csajok!


Jaj, most pláne jól esik! A feltöltő hosszú hétvége után olyan mértékű szellemi amortizáción estem át a héten, hogy árnyéka vagyok önmagamnak... De most száj fülig húz :-)) Köszönöm!






A díj már körbe-karikába járt, azért én szeretettel továbbadnám:



Max-nak

Editnek

Dórinak

Karulinonak

Belly-nek

Szepy-nek


2009. október 28., szerda

Szájtátás sógoréknál, avagy fürstenfeldi kirándulás

Szóval Fürstenfeld. Amint már mondtam, Max azzal a metaforával igyekezett szemléltetni az ottani helyzetet, hogy Ausztriában még a fű is zöldebb. Nevettem, de Max kötötte az ebet a karóhoz: majd meglátod!


Megláttam, megláttuk. Csak a benyomásaimat rögzítem, össze-vissza csapongva.


Az utak mellett nincs szemét. Rendezett, rendben tartott, szép minden. Nincs púposra tömött, szanaszéjjel szakadt útmenti szemétgyűjtő, amit valaha egy jóember kihelyezett, s utána soha többet felé sem nézett - mondjuk azért, hogy netán kiürítse.
Ja! Az utak simák. Semmi hepehupa, se kátyúzás nyoma, se nagy pogácsák kiszakadva az aszfaltból. Sima út. Az itteni állapotok után már önmagában ez megdöbbentő kontraszt volt :-)


Fürstenfeldben órákon át császkáltunk egyik boltba be, másikból ki. Nézelődtünk, vásárolgattunk. Ruházati üzletekben is szétnéztünk, de a vérünk persze hajtott, és az idő tetemes részét élelmiszerre specializálódott boltokban töltöttük :-)

Max-ék már rutinos helyismerettel térképezték fel a kínálatot, rá-rámutatva dolgokra. Dolgokra, amik itthon vagy nem kaphatók (miért is?), vagy ha kapható, akkor drágábban! Őrület. Az osztrák átlagfizetés most olyan 2000 euro/hó körül járhat. Mondom átlagfizetés. Rövid szorzás, és az ember szívrohamot kap. Mert az árak olyanok, mint itthon. Vagy alacsonyabbak...

A beszerző túra végeredményei és árai megtekinthetők Max-nál! Sokszor, sok helyen merült már fel, hogy ezt nálunk miért nem lehet? Vagy ha már itt van, miért kell aranyat kérni érte? Ha Ausztriában megéri annyiért adni, itt miért kell ennyit rátenni?

Mondanom sem kell, hogy az üzletekben az eladók előre!! köszöntek! Nem mászkált utánunk biztonsági őr, senki nem lihegett a nyakunkba. Fel sem merült, hogy lopni fogunk.

Aztán. Multik ide vagy oda, bevásárlóközpontok amoda, az osztrákok felismerték, hogy mindenki akkor jár a legjobban, ha a hazai ipart támogatják. A Hofer (Aldi), a Lidl, az Interspar... polcain szép rendben ott ültek az adott tartomány termékei, terményei. Sajtok, tejtermékek. Sörök. Borok. Húsféleségek. Zöldségek, gyümölcsök. Ezt nálunk miért nem lehet? Miért kell nekünk behozni a szlovák és lengyel tejet/tejterméket például? Itt a remek magyar tej - ami senkinek sem kell! Most kezd talán kibontakozni valami kezdeményezés, itt is, ott is tejautomaták bukkannak fel: pénzbedobás után saját palackba, üvegbe lehet tejet "csapolni". Igazi tejet, 3,5%-os tejet. Ami nem megrohad a szav.idő lejárta előtt, hanem megalszik. Aludttej lesz belőle, tejszín száll fel a tetejére, túrónak lehet kihevíteni...

Nálunk miért nem lehet kicsit jobban a hazai pályára fókuszálni? Itt az Alföldön bezártak a malmok... Ó, hát miért is lenne szükség az ország eme szegletén malmokra? Ja, hogy itt vannak a szántóföldek, bevetve gabonával? Megszűnt a cukorrépa termelés, a cukorfeldolgozás. Miért? Miért jobb a kínai cukor? Vagy a kínai fokhagyma!?


Másik döbbenet: a közlekedési kultúra. Kéremszépen, az autók kivétel nélkül megállnak a zebránál, ha ott téblábol egy gyalogos. Átengedik. Nem nyomja még inkább a gázt, nem rázza az öklét a szélvédő mögül. A mögötte lévő nem dudál, hogy miért állt meg 10 másodpercre. Nincsenek index nélkül száguldozó őrültek. Élhető! Én kibírnám, az biztos :-)


Muszáj leírnom. Olyan WC-ben pisiltem az utcán, de olyanban! Kitty-vel csak tátottuk a szánkat döbbenten, és tényleg sajnálom, hogy nem fényképeztem le. Utcai konténer, férfi és női szakasz. Sehol rajta egy graffiti. A WC patyolat tiszta... Pót papírtekercsek elhelyezve, ha elfogy, legyen mihez nyúlni. Fel sem merült senkiben valószínűleg, hogy a szatyrába tömje és hazavigye. A kis előtérben nagy tükör a tiszta mosdókagyló felett. Szappanadagolóban folyékony szappan. A mosdókagyló alatt hőfokszabályzós kis bojler, kinek milyen meleg vízre van szüksége. Miért ne? És ha adjuramisten mosni kell? Vérző orr utáni foltot vagy gyerek fagyipacás pólóját? Konnektor. Kézszárító. Működő hősugárzó, hogy meglegyen az a komfortérzet! Mindez: ingyen! Rá két napra megálltunk az inárcsi pihenőben, és a húgyszagú (pardon) mellékhelyiségben sikerült pisilnünk fejenként 100 Ft-ért.


Apróságok. Mert mennyibe kerül egy mosoly? Hogy az eladó nem méla undorral méri ki a felvágottat. Mennyibe telne mondjuk előre köszönni a boltban? Ha nagyon morc vagyok, néha beszólok 1-1 unott emberkének: helló, én vagyok a vevő! Nem ismersz meg? Ronda vagyok, tudom. Nálunk KRESZ módosítást fontolgatnak, hogy közelítsük meg a zebrákat, mert sorozatos gázolások vannak a zebrákon! Kis odafigyelés, hisz az egész élet egy nagy társasjáték, mi vagyunk a szereplők!

Apróságok, s mégis mennyivel élhetőbb az élet! Hangulata volt, sugárzása, nyugalom. Sokat beszélgettünk róla hazafelé az autóban. Hogy akármerről nézzük, Ausztria is egy vesztes ország volt a II. világháború után. Egy romhalmaz volt. Ugyanannyi idő alatt ők hol tartanak, mi hol tartunk. Nem jól mondom. Mi mikor fogunk ott tartani, ahol most ők?


Hiába no. A szomszéd fűje mindig zöldebb :-) Max, messzemenően igazad van!


Majd elfelejtettem! Kitty oooooooooooolyan finom almás sütit sütött szombat reggel, rögtön két tepsivel, de olyat! Ilyet ni!




Recept itt, kép copy/paste!




2009. október 26., hétfő

Laza baráti hosszú hétvége :-)

Nos, mi voltunk azok a barátok, akikkel Max és családja a hosszú hétvégét töltötte :-)

Keresztapám - mivel Tőle kaptam mind a blogot, mind az itteni nevemet - felvetette, mi lenne, ha elugranánk hozzájuk a 3 napos ünnep alatt. Naptárunk szabad utat mutatott, így felkerekedtünk.

Szavakkal nehéz visszaadni egy ilyen hétvége hangulatát... A vendéglátó családot, akikből árad a szeretet, a harmónia. Azt a kedvességet, amivel körülvettek bennünket. A vége-hossza beszélgetéseket, mert mikor épp nem aludtunk, vagy nem volt tele a szánk, akkor duma-duma-duma. A finom kajákat, amivel elhalmoztak bennünket. A röhögéseket. Az öldöklő, vérre menő társasjátékozást :-)

Puszta leírásra futja csak, mint egy fogalmazás.

Vacsoraidőben érkeztünk (400 km), szívélyes házigazdánk fantasztikusan finom péti pitével várt bennünket. Konkrétan azon frissiben felzabáltuk... Aztán hozzáfogtunk tereferélni. És csak mondtuk, csak mondtuk :-)

Másnapi programunk Fürstenfeld volt. Reggel Max hasonlatként hozta, hogy az osztrákoknál még a fű is zöldebb, mire én csak nevettem. Később rájöttem, hogy márpedig ez tökéletesen így van - erről majd később, mert megér egy misét! Fürstenfeld mellett van egy hatalmas terület, egy bevásárlóközpont. Egymás szomszédságában békés egyetértésben a Hofer (Aldi), a Lidl, a Penny, Takko, Kik, Deichman és Reno, C&A és sorolhatnám. Egyik üzletből ki, másikba be - s csak tátottuk a szánkat.

Tettünk egy kellemes kis sétát Fürstenfeld belvárosában, ott is estünk egyik ámulatból a másikba... Egész más világ, egész más mentalitás, mint amit itthon megszoktunk! De erről is később.

Szombaton meglátogattuk Max szüleit a szomszédos Szigligeten. Ahogy mentünk felfelé a hegyen, egyfolytában álmélkodtam, hogy lakhat valaki olyan helyen, ahová mások kirándulni járnak, nyaralni járnak, turistáskodni járnak :-)) Alföldi gyerekekként fura számunkra, hogy valaki felkel, és a Balatont látja panorámaként, meg a szigligeti várat, szőlőültetvényeket :-) Sok-sok állatot tartanak. Olyan pupák voltam, hogy a fényképezőgép nem volt a zsebemben!, s nem tudtam őket megörökíteni! Az állatkák láttán visszavedlettem gyereknek, konkrétan lelkendezve visongtam :-)

Volt egy nyuszi, aminek pont úgy állt a füle, mint a Kockás Fülű Nyúlnak. Egy másiknak elképesztő méretű tappancsai voltak, mint egy igazi hótaposó :-) Édes kis kecskegidákat láttunk, meg egy szelíd, szép szemű pónit! Meg akkora kutyákat, mint én! Alapjáraton én azért tartok a kutyáktól, de őket halált megvető bátorsággal megsimogattam :-DD

Hazafelé menet lementünk a györöki strandra - hajókikötőbe. Az időjárás épp akkor nem kedvezett, kb. 2 percet töltöttünk csak a parton a heves szél miatt :-) Vicces fotók készültek százfelé lobogó hajjal :-DD Még hogy Drei Wetter Taft! Ugyan már! Nem, nem mutatom meg :-DD

Este Scrabble-party volt, Max csúnyán lealázott minket. Engem főleg... Nagyon csúnyán :-) De ha egyszer csupa-csupa mássalhangzóim voltak! Menet közben megittunk egy üveg görög mazsolabort, mutatom az üvegét - ezt valami görög direkt nekem készítette :-DD


S aznap éjjel volt, hogy majdnem megvártuk a valódi óraátállítást :-) Egyszer csak ránéztünk az órára - fél kettő! Hiába, jó társaságban egyszerűen repül az idő... S már jönni is kellett hazafelé... Az előző napi szél elvonult valamerre, gyönyörű őszi időben repesztettünk az úton.


El ne felejtsem elmesélni, mi mindenekkel vendégeltek meg bennünket! Fotók by Max, copy/paste a saját blogjáról.

Az illatos péti pite!


Hentesleves, amiben tényleg megállt a kanál! Töltött csirke!


Mézes-narancsos kacsa, by Cicaanya, valami fenomenális volt! A csontokat is lecuppogtattuk :-) (A képen itt a csirkés verzió!)


A híres fehér hurka!

Házi kecskesajt!


Max-Family, köszönünk mindent!!

2009. október 24., szombat

Ajándékot kaptam :-)

Méghozzá igazi!!! sáfrányt és egy autentikus szemfestéket :-) Nagy kenceficés csaj vagyok a fazekaim mellett :-DD

Sáfrány. Kicsit utánaolvastam, s most vigyázzállásban szalutálok a csipet fűszer felett. Lássuk a tudást:

"Amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt ágyuk körül, s még a főisten is megittasult az illattól. A régi rómaiak mondása, „dormivit in sacco croci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá. A sáfrányt ma is sokan afrodiziákumként ismerik. Nagyobb dózis már bódulatot okoz, 20 gramm pedig halálos adag...


Valaha mi magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltunk. Mátyás király környezetéről szólván Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek között említi a borssal és a gyömbérrel együtt. Még a XIX. század elején megjelent szakácskönyveinkben is magától értetődő hozzávaló, de idővel szinte teljesen eltűnt a látókörünkből. Új magyar szakácskönyv ritkán említi, s ha igen, főként a színét méltatja. Az a fáradt sárgás, rozsdaszínű fűszer, amit piacainkon kapni sáfrány néven, valójában sáfrányos szeklice (avagy pórsáfrány). Sok magyar nyelvű könyv és internetoldal sugallja azt, hogy a szeklice kiválóan alkalmas a sáfrány pótlására, hovatovább ugyanolyan jó.

Érdekes időket élünk, ha meggondoljuk, hogy a sáfrányhamisításért évszázadokon át a legkegyetlenebb büntetéseket szabták ki Európa-szerte: hol megégették, hol élve temették el a sáfrányhamisítót, kegyesebb esetben kiszúrták a szemét. Egyik áldozatnak sem jutott eszébe azzal védekezni, hogy „a szeklice ugyanolyan jó”. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint egy kimustrált Wartburg a Rolls Royce-hoz.

A sáfrány az ókorban a fűszerek fűszere volt, az egyetlen, melynek egyszerre különleges aromája, illata és színe van, ezenkívül gyógyhatású (görcsoldásra és érzéstelenítésre javallották). Használták ruha-, haj- és arcfestésre, ételízesítésre, vallási szertartásokhoz.

A görögöknél csak istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát, az egyiptomi Kleopátra aromaesszenciaként rituális fürdőzéseihez használta, hogy növelje csáberejét, a rómaiak szárnyast és angolnát fűszereztek vele, parfümöt készítettek belőle, Nagy Sándor kedvelte a sáfrányos bort. Előszeretettel használták költői eszköznek is: az Ezeregyéjszaka meséiben a sáfrány a csillagok és a Nap ragyogásával egyenértékű kifejezője a női szépségnek, akárcsak az aranypénz. A Római Birodalom bukásával aztán, mint annyi minden más, a sáfrány is eltűnt a legtöbb európai látóköréből.

Lila virágát a X. században az arabok hozták vissza az Ibériai-félszigetre, s olyan jól megtelepedett, hogy a sáfrányminőséget szabályozó nemzetközi szabvány értékeihez a legjobb La Mancha sáfrány szolgált etalonként. Ez az a bizonyos fennsík, Spanyolország szívében, ahonnan Don Quijote de La Mancha származik: itt termesztik ma a legjobb minőségű európai sáfrányt. Világviszonylatban Iránban terem a legtöbb, melynek egy része kiváló minőség. Igen jó a kasmíri is, de ebből nemigen jut külföldre.

A valódi sáfrány ritka és kényes kultúrnövény, amit csak mesterségesen lehet szaporítani, hagymagumóról. A lila virágban növő hosszú, vörös bibéket szedik le, majd szárítják meg. Egyetlen kilogramm szárított sáfrány kinyeréséhez legalább 150 ezer virágot kell végigjárni, a szálakat kézzel leszedni, ami durván 450 munkaóra per kiló, s még csak ezután következik a nagy körültekintést követelő feldolgozás. Egy kiló tehát joggal kerül (minősége szerint) 1200-6000 euróba.

Igen fontos, hogy légmenetesen zárva, sötétben tároljuk, mert könnyen kifakul, illetve megfogyatkozik az illóolaj-tartalma, vagyis elveszti legjobb tulajdonságait. Aki jó minőségű sáfrányt akar, az nem vásárolja por formában, inkább megbízható kereskedőhöz megy. Ilyen a párizsi Thiercelin cég (ld. 47. old.), melynek tulajdonosa személyesen jár Iránba, hogy ellenőrizze a termést. Ilyenkor üzletére Párizsban kiteszi a táblát: sáfrányszüret miatt zárva. A jó árunak intenzív, édeskés-kesernyés az illata, sötétvörös a színe, (minél sötétebb árnyalat, annál jobb), a magas illóolaj-tartalom miatt zsíros a tapintása, s a bibeszál alsó része nem világos (a sárgás bibetőnek nincs sem aromája, sem színező ereje, csak a súlyt növeli). A gondos nagykereskedő a szemlézett árut laboratóriumba is elküldi, ahol fotometriai vizsgálattal, ISO-szabvány szerint határozzák meg tíz legfontosabb minőségi mutatóját (a legfontosabb az aroma, a keserűíz-tartalom és a színező erő). Ha a sáfrány aromáját akarjuk érezni, akkor az ételkészítés legvégén adjuk az ételhez. Ha korábban adjuk hozzá, akkor erősebb lesz a sárga színhatás, viszont sok aromaanyag elillan.

Mediterrán vidékeken szívesen adják halakhoz (különösen vörös márnához), egyébként meg jó mindenféle világos húshoz, rizshez, krémekhez (ilyen például a crema catalana sáfrányos változata). Jól illik körtedesszertekhez, egy francia aromakutató szerint nagyon jól társul a gyömbérrel és az édesgyökérrel. (Eleink valamit tudhattak, mert régi szakácskönyveink tele vannak sáfrány-gyömbér kombinációval ízesített lévekkel.)

Európában (Spanyolországot kivéve) ritkább a használata, mint az arab és keleti konyhákon, de bizonyos dolgokhoz elengedhetetlen. Például a spanyol paellához, a marseilles-i bouillabaisse-hez vagy a milánói rizottóhoz."


A szemfesték is nagyon izgalmas! Körömlakkhoz hasonló aranyszínű üvegcsében finom por, mellyel "Seherezádé-szemet" lehet festeni :-)



Hátoldalán lévő szöveg alapján egy minőségi, válogatott alapanyagokból készült kozmetikum, melyet figyelem!: a szemek, szempillák védelmére, erősítésére, tisztántartására fejlesztettek ki. A hosszú pillák árnyékolják a szemet a Nap bántó sugarai elől, s természetesen megjelenésünket is nagy mértékben javítja :-)

Szempilláinknak száraznak és tisztának kell lennie. A kis tust ki kell húzni az üvegcséből, lerázni róla a fölösleges port, majd szempilláink közé szorítani, kvázi rá kell pislogni a rudacskára erősen. S lehet csábítani szaporán éjfekete pilláinkat rezegtetve :-)