2009. március 3., kedd

Brazília, osztrigaevés - könyvajánló :-)

Gasztroidézet Antal Imre: Pami c. könyvéből. Annak idején a Nők Lapjában jelent meg néhány héten át egy-egy részlet a könyvből, Nagy Emőke zseniális érzékkel választotta ki őket! Részletek, melyeket olvasva egyszerűen sírva röhögtem :-D

Zuram felfigyelt az ilyenkor felőlem hallatszó hangokra, s lévén névnapom, az egész várost összejárta a könyvért. Egyetlen példányt sikerült belőle felhajtania egy icipici könyvesboltban. Akkoriban még hol éjjel, hol nappal dolgozott 12-12 órákat, aznap a nappali műszak volt soron. Reggel megajándékozott a könyvvel, és elment dolgozni. Én szépen visszamásztam a takaró alá, s mit sem törődve a másnapi karácsonnyal, sütéssel-főzéssel, egyszuszra felfaltam a művet, könnyeimet sűrűn törölgetve.


Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe! Álljon itt egy nagyon jellemző hangvételű részlet:



"Eljött a vacsora ideje. A háziasszony ajkai körül bujkáló mosollyal jelentette be, miszerint ma este igazi brazil csemegét szolgálnak föl a messziről jött kedves vendégnek. Ez utóbbi én lettem volna, s a közlés valóban felvillanyozott. Milyen lesz a szóban forgó csemege?...

... De elkövetkezett a perc, midőn megismerkedhettem az igazi brazil csemegével. Nyílt az ajtó, s a háziasszony sugárzó arccal hozott be egy hatalmas tálat. Rajta apróra tört jég között egy csomó nyitott kagylóval. Megszólalásig hasonlított a magyarországi folyami vagy tavi kagylóhoz, de mint tudjuk, a kagyló nem szokott megszólalni.

Mély lélegzetet vettem.
- Ez a brazil csemege?
- Bizony, bizony.
- És tessék mondani, él a kagyló?
- Reméljük!
Megtántorodtam.
- Miért reméljük?
- Tudja, ha nem élne, ebben a trópusi forróságban azonnal oszlani kezdene, s a hullaméreg nem igazán tápláló eledel.
Osztottam a nézetét.
- Na már most, adódik egy probléma. Alföldi gyerek lévén, mondjuk, egy kiscsirkéről csak úgy, ránézéssel megállapítom, hogy el-e vagy sem. Ha csipog, kapirgál, biztosan jól érzi magát. De egy kagyló? Se csipogás, se kapirga.
- Ne legyen naiv! Régi, jó, bevált módszer. Citromlevet kell a kagylóba csöppenteni, s ha pezsdül, moccan, tekeredik egyet, biztosan él. A savas citromlé marja szegényt, mivel a kagyló teljesen pucér.

Üveges szemmel kivettem egy kagylót. Belecsöppentek, a kagyló bólint. Na, itt a vacsora - mondtam magamban. Figyeltem a háziakat, hogyan kell kagylót enni. Ők valahogy egyszerűen kihörpölték, kiszürcsentették. Próbálom én is, de nem jön. Az a dög bele van nőve a házába. Szégyenszemre kérek egy villát. Ezzel addig piszkáltam, míg végre kiszakadt. Ott hintázott a kocsonyás brazil csemege. Nagyon hasonlított valamire!...

Farkasszemet néztünk. Egy élő állat! Nagyon hosszan koncentráltam, s egy őrjítő pillanatban eszelős gyorsasággal bekaptam, és lenyeltem! Közben egyfolytában mondtam magamban: nem hányunk, nem hányunk! Nem is volt különösebb íze, kicsit sós, kicsit keserű, mint a tengervíz. Mondom is a háziasszonynak:

- Bizony nálunk egy jó töltött káposzta dagadóval, kolbásszal azért mégiscsak ízletesebb.
- No, de ebből se egyet kell megenni, hanem legalább húszat!
- Teremtőm! Miért?
- Mert akkor az ember a szájában érzi az óceán leheletét!
- Végtelenül költői, de sajnos én nem kedvelem, ha a számba szuszognak!"




Kép innen

9 megjegyzés:

  1. Pfúj! Pedig én szeretem a kagylót, de ettől a leírástól teljesen elment a kedvem tőle :-(
    Még, még ilyeneket, tetszik!
    Ki a szerző?

    VálaszTörlés
  2. Nevettél, drága Garffyka? Ha igen, örülök neki!

    Antal Imre önéletrajzi könyve - pedig alapjáraton nem szerettem szegénykét az utolsó idejében. De a könyve zseniális!

    VálaszTörlés
  3. Én pedig azt hittem, Te főzted, Viki:OOOOOO
    Kicsit csodálkoztam is:Mit szólt ehhez a Zurad????:))))

    VálaszTörlés
  4. A Brazília szónak már gyanúsnak kellett volna lennie :-)

    Bulgáriában egyébként ettünk kagylót, de az nem bólintott - rántott volt :-DD

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Rá se ránts a csirkére.Ha legközelebb megint egy rugóra jár az agyunk,majd megint jót nevetünk{én meg nem változtatok:-D}Belly

    VálaszTörlés
  6. Na ezt már szeretem hallani :-)

    VálaszTörlés
  7. Jajj, Viki, ez marha jó volt!!!! :) Köszönöm!!! :) Jót röhögtem. :) Nekem a kapirga tetszett :)

    VálaszTörlés
  8. Ja és tetszik az a spenótos cucc is nagyon!!!!!!!

    VálaszTörlés
  9. Ott vesztettem el én is az önkontrollt :-DD

    A spenótot Zuram lelkesen ette, szóval egy misét mindenképpen megér!

    És KOS, láttad-e a barátságtündéreimet???

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.